De hát a nagyszüleink is ettek szalonnát, kenyeret, mégsem híztak!

Amikor az életmódváltás kerül fókuszba sokan jönnek azzal a felkiáltással, hogy „de hát a nagyszüleink is ettek szalonnát, kenyeret, meg süteményt, akkor mi, miért ne tehetnénk?”. Az egyszerű válasz pedig annyi, hogy azért ne tegyük, mert nem élünk abban a helyzetben, mint az őseink!

Amikor nagyszüleinknek hajnalban kellett kelni, hogy elfogyasztva a bőséges reggelit jó pár kilométer gyaloglást követően egész nap kapáljanak a földeken, akkor nyilvánvaló volt, hogy az étkezéseknek kiadósnak, bőségesnek kellett lenni. Az, hogy szalonna, hagyma  és kenyér üdvözölte a nap felkelő sugarait teljesen természetes volt, hiszen az egész napi kőkemény fizikai igénybevételt bírni kellett. Tűző napsütésben, ezer fokban, vagy éppen süvítő, zord, téli időben. A földön végzett munkának a nap dereka után lett csak vége, s este hazaérve következett az újabb étkezés, pótolva az egész napos energiaveszteséget.

A zsír alapvető tartósító élelmiszerként szerepelt a spejz polcán, emellett pedig fokmérője volt annak, hogy milyen módban élt a család. Ugyanis, ha az asztalra bőséges zsírral elkészített fogások kerültek, akkor tudni lehetett, hogy épp akkor a házi kasszában nincsen hiány. Nagyszüleink maguk termelték a zöldségeket, gyümölcsöket, saját kezűleg nevelték az állatokat, akik szabadon éltek, ettek, növekedtek. Egészen más jellegű, minőségű alapanyagokból sütöttek, főztek.

Sütemények általában ünnepnapokon kerültek az asztalra, egyébként az egyszerűbb ám tápláló étkeké volt a főszerep. A krumpli, a hús, a zsír, a tojás mind-mind részét képezték a napi bevitelnek, bár szegényebb családoknál hús csak hétvégén került a tányérba.

Ezzel szemben most nézzük meg azt, hogy nagy általánosságban mi hogyan élünk jelenleg?

Reggel felkelünk, elkészülünk és elmegyünk a munkába. Ha tehetjük gyalog, ha nem, akkor valamilyen járművel útnak indulunk. Innentől kezdve napi nyolc órát minimum munkával töltünk. Akadnak emberek, akiknek ez végig a számítógép előtti gubbasztással jár, vannak, akik ugyan sokat rohangálnak, de ne felejtsük el, hogy a terheléshez egy idő után a szervezet alkalmazkodik. A munkaidő letelte után elintézzük ügyes-bajos dolgainkat, edzünk jobb esetben egy kiadósat, és hazamegyünk. Ha ehhez az életmódhoz társítanánk olyan élelmiszer-kombinációkat, mint a bolti, tartósított szalonna, a gyári, fehér lisztes kenyér vagy a zsíros-cukros sütemények, nos hamar üdvözölhetnénk a terebélyes zsírpárnáinkat.

Az ok egyszerű: a mi életmódunk egészen más terheléssel, kihívással jár. Így aztán más a szervezetünk tápanyagigénye is. Ehhez, ha tudunk alkalmazkodni, akkor egyensúlyba kerülünk, s képesek leszünk a formánk megőrzésére. Ehhez sem a zsírokat, sem a a szénhidrátokat sem kell kizárnunk, sőt! A hangsúly az unásig ismételt mennyiségen, és minőségen van!

Nagyszüleink idejéből rengeteg dolgot kellene követendővé tennünk az életünkben, kezdve az érzelmi értékektől, folytatva az alázattal, a kitartással stb. De azt el kell tudni fogadni, hogy változtak az életkörülmények, s így igenis átalakultak a szokások, s az ehhez kapcsolódó szükségletek is.

Horváth Nikoletta / peakshop.hu