1000x120px NK soros

Bejelentkezés
Frissítve: 2017 Nov 21, 12:00

Péter Juli: Egy elérhetetlen álom

  • Közzétéve Receptek

Mostanában sok fényképen nézegettem a BARABÁSI NAGYBOLTOT. Mindig is szerettem, Barabásnak ez a bolt volt a központja.

juli1

Azt mondtuk gyerekkorunkban, hogy megyünk a Piacra. Ez az 50-es években, a nagyboltot jelentette! Hosszú volt az út a Kisvégen lévő  lakásból, de Én nagyon szerettem ezeket az utakat. Egyrészt, sok emberrel találkoztunk, ejtettünk 1-2 mondatot. Amit persze, Én kicsi lévén, csak hallgattam...

Felköszöntünk minden udvarra, mert mindenütt jó emberek éltek! Átmentünk a Szugoly vékony utcáján, amely egyre vékonyodott, majd balra letértünk a Papp Áronné háza melletti gyalogútra. Ez egy kitaposott átjáró volt, a mai iskola mellett. Imádtam ezt a kis szakaszt, mert televolt óriási fűzfákkal, s annak földig hajlott az ága... Akkor még nem tudtam, hogy ez a patak nem más, mint a falut átszelő, kanyargós MIC-patak.

Felkapaszkodtunk a köves útra, s már ott is volt előttünk a nagybolt. Előtte hatalmas nyárfák. Édesanyám belépett, Én utána. Rögtön megcsapott valami finom fűszeres, igazi bolti illat!

A bolt két részből állt. Jobbra a " műszaki" dolgok: kalapács, szeg, drót, balta...Megannyi szemet gyönyörködtető dolog. Igaz, nagyon szerettem kalapálni, faragni... Balra, 2 falépcsőn fel kellett lépni, ott volt szemben a pult ,mögötte a méteráru.Szép karton, gyolcs, pamut anyagok. Szemben, sok-sok kis fiók, amelyben fűszerek voltak: bors, paprika, szegfűszeg...Alattuk nagyobb  hely kialakítva a kimérős cukornak, burizsnak /rizs /,  lisztnek.
A pulton a kétkarú mérleg, mellette lefedve az élesztő, s egy faládában a kimérős zsír.

Egy  "vásárlásunkat", sohasem fogok elfelejteni!

Amikor beléptünk a boltba, az ajtótól nem tudtam beljebb menni, mert olyan GYÖNYÖRŰSÉGET láttam.

Egy HÁROM KEREKŰ BICIKLIT!

BIG 0011862340

Még nem sokat láttam addig gyereknek, de a néhány alkalom is elég volt ahhoz, hogy az Én szívem vágyódjon utána! Soha sem felejtem el: Fiók Lajos bácsi vette egy kislánynak! Tudtam, hogy tanító bácsi, mert a tanítókat elég volt egyszer megmutatni nekem! Honnan lehet valakinek annyi pénze, hogy meg tudjon venni egy " ilyen " biciklit ??!  Csengő is volt rajta. Álltam, arra gondoltam, milyen boldog lehet az a kislány azzal a biciklivel!

Hazafelé menet igencsak csendesen ballagtam Édesanyám mellett. Észre is vette, hamar.
- Mi a baj , Julikám?
Nem válaszoltam rögtön...A 4 évesek mély sóhajával kiböktem.
- Milyen szép volt az a bicikli !
Édesanyám szembefordult velem a nagy fűzfák alatt.
- Te már nagylány vagy! Neked nagyobb bicikli való! Mikor Édesapádnak veszünk, majd megtanulsz azon! - próbált vigasztalni. De hát a jövő, az még olyan messze van!

Otthon tovább szőttem az álmaimat egy háromkerekű csengős, piros bicikliről! Egyszer csak eszembe jutott egy majdnem megoldás! Én, elmondom MINDENKINEK, hogy nekem LESZ egy háromkerekű biciklim! Előbb a felnőtteknek meséltem el, ők helyeseltek is, de jól tudták, hogy nekem,  sohasem lesz kisbiciklim. Aztán összegyűjtöttem az apróságokat, az 1-2-3 éveseket, s nekik is elmeséltem, már kicsit nagyzolva: - Nekem meg lesz háromkerekű biciklim!

A kicsik, jó formán azt sem tudták, hogy mi az: Lényeg, hogy nekem lesz valamim. Ha nekem lesz, azzal Ők is játszhatnak. Így telet el a nap, az utána következő is, hogy milyen jó lesz már nekem....

Soha nem lett háromkerekű biciklim...18 éves koromtól dolgoztam, tanultam. De AZT a biciklit, sohasem felejtem el, ami nem lehetett az enyém! Persze, utána volt biciklink, később. Én 20 évesen, vettem egy 50 köbcentis SIMSON SCHALWBÉ-t.

De azt a HÁROMKEREKŰ, PIROS, CSENGETTYŰS BICIKLIT - nem kaphattam meg at Élettől sohasem..

Péter Juli

700x700px NK soros