Nemzeti konz csaladok 1200x150

Bejelentkezés
Frissítve: 2018 Dec 11, 23:09

Az első, és egyben utolsó csirke, amit levágtam

Akik olvasgatják az írásaimat azok tudják, hogy nem titkolom milyen szegénységben, milyen családban nőttem fel. De mint ahogy a mesében is szokott lenni, mire felcseperedtünk nekünk is megadatott, hogy jobb napokat is megéltünk.

csirkefotó: illusztráció ©Jakabfiné Bársony Judit / kuldj1kepet.hu

Nem lettünk nagygazdák, de mikor az iker öcséim is kijárták az általános iskolát apám után ők is beléptek a Tsz- be. Természetesen nekik is kimérték a hold háztájit, így 3 hold földet kellett kézzel vetni kapálni, otthon is volt a házhoz egy kis telkünk amibe szinte mindent megtermeltünk a konyhára. Kaptunk pár kotlóst, azokat anya megültette. Kaptunk kismalacot, olyat amit a gazda gyengének talált. Azt édesanyám cumisüvegből etetett, rántott levest főzött neki, hideg lévén bent a házba a spór alatt nevelgette egy ládába. Így indult a mi gazdálkodásunk.

Később lett kocánk, malacunk, csirkénk, kacsa liba pulyka, gyöngytyúk, de vettünk hasas tehenet is meg tartottunk kecskéket is. A Tsz-ből nagyon jól megéltünk, volt mit enni a családnak és az állatoknak is. Persze rengeteget dolgoztunk korán reggeltől estig kapáltunk, gyűjtöttünk forgattuk a rendet. Egyik földről le a másikra fel, de a kemény munkánk meghozta gyümölcsét. 

Történt egyszer hogy nem éreztem valami jól magam (női bajok gyötörtek) édesanyám meg kímélni akart, így reggel mikor ők a mezőre készültek azt mondta - Te meg Ani maradjatok itthon, főzzetek valamit mire haza jövünk. Vágjatok le vagy két három csirkét, megsütitek, és csináljatok hozzá egy kis törtkrumplit. Na ezzel ők vették a szerszámot elemózsiát vizeskorsót és elindultak a mezőre.

Mi húgommal össze hívogattuk az aprójószágot, elkaptunk négy rántani való csirkét és azon tanakodtunk ki ölje meg őket, addig ugyanis egyikünk sem csinált ilyet. Kiálltunk a kapuba hónunk alatt a szárnyasokkal, hátha valaki arra jön és levágja a csirkéket. Pechünkre kihalt volt a kis utca, így átmentünk a szomszéd bácsihoz, de amint mondtuk miről van szó elkezdett jajbékolni, hogy na ő nem, nem bírja a vért...

Hazamentünk, és húgom kitalálta hogy csapjuk le baltával a fejüket. Ő kettőt lefejezett, de nekem nem ment simán. Ahogy ráraktam a tönkre a fejét, az felemelte és szomorúan rám nézett, én meg nem tudtam rácsapni. Végül csak meg embereltem magam valahogy, céloztam, elfordítottam a fejem és lesújtottam a baltával.

Azonnal eldobtam a baltát a csirkét is, aminek csak épp hogy megvéreztem a nyakát. A csirke felugrott vérző nyakkal kukorékolva körbe repkedte az udvart, végül szilvaverő rúddal vertük főbe szegényt.

Az volt az első, egyben az utolsó csirke amit megöltem.

Kiss Zoltánné, Marika

 

NMF MobFiz AUTOPALYA 700x700

Nemzeti konz csaladok 700x700