A tökéletes szilvás gombóc – recept

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy igazán jó szilvás gombócot csak tapasztalt, nagy konyhai múlttal bíró nagymamák tudnak készíteni – pedig nem ördöngösség. Kezdjünk is neki a gombócolásnak!

Jöhetnek mindenféle gasztronómiai újítások, csodák és divatok, határozottan állíthatjuk, Micimackó után szabadon, hogy tény, tény, tény, nem afféle szerény vélemény, a szilvás gombóc feltalálása óta az egyik legkedveltebb finomság. Népszerűségét és már a neve által is kiváltó derűt mi sem jelzi jobban, minthogy az elfogyasztott egy főre jutó mennyiséget nem is számolva, mindenkinek akad emlékei között rengeteg mókás jelenet, vidám gyermekkori emlék „vele”kapcsolatban.

De gondoljunk csak az Indul a bakterház elhíresült gombóc-csatájára, a Padlás cimű musical Szilvás gombóc című, népszerű dalára, vagy a versben rigmusolt, fazékból kiszökő gombócokra. Az aranyló zsemlemorzsába hempergetett gombócokat bárki hibátlanul elkészítheti, ha pár gombóckészítési jó tanácsot megfogad.

 Az első, és egyik legfontosabb, a tésztához legmegfelelőbb krumpli kiválasztása. Erre a célra a magas keményítőtartalmú, szétfővő krumplifajta a legjobb. Ezzel a tulajdonsággal általában a sárga héjú és húsú krumplik rendelkeznek. Ha a boltban, előrecsomagolt zacskós krumplit vásárolunk, akkor, a C betűvel jelzettet válasszuk: ez a legalkalmasabb gombóckészítésre.A szilva, ami ízét-lelkét adja a gombócnak, mindenképpen legyen érett és édes. Jobb az apróbb szemű szilva – bár ez ízlés kérdése –, mert akkor a gombóc sem lesz ágyúgolyó nagyságú. Ha mégis nagyobb szemű szilvával dolgozunk, akkor azt érdemes megfelezni. Szükségünk lesz még finomlisztre és zsírra, egy kevés vajra, tojásra, valamint a kész gombócok köntösét adó zsemlemorzsára. A zsemlemorzsa, hacsak lehet, maradék száraz kenyérből, kifliből – nomen est omen –, zsemlyéből otthon készüljön. Nem nagy munka a lereszelés, csak arra kell ügyelnünk, hogy felhasználás előtt szitáljuk át, így egyenletesen finom szemcséjű lesz.

Lépésről lépésre

Egy kiló krumplit tegyünk fel héjában főni, amikor megpuhult, akkor öntsük le róla a vizet, és hagyjuk éppen csak annyira hűlni, hogy ne égesse a kezünket. A héjában főtt krumplit sokkal könnyebb még melegen meghámozni, ilyenkor sokkal egyszerűbben leránthatjuk a héját, mint hidegen. Ha ezzel megvagyunk, még melegen törjük össze vagy nyomjuk át krumplinyomón. Ezután mindenképpen hagyjuk tényleg kihűlni, mert a meleg krumpli sokkal több lisztet vesz fel, ragadós lesz, nehezebb vele dolgozni. Legrosszabb esetben még az is megeshet, hogy a sok liszttől a megfőtt gombócok kőkemények, evésre alkalmatlanok lesznek. Olyanok, amilyeneket legfeljebb harci eszközként, egy vacsoracsatában vethetünk csak be.

Addig, amíg hűl a krumpli, sem kényszerülünk tétlenségre: magozzuk ki a megmosott szilvát. Ha kisebb a szilva, akkor a magja helyébe tegyünk fahéjjal elkevert porcukrot. De érdemes kipróbálni a porcukor helyett a barnacukrot, mert sokkal finomabb lesz, ha megolvad és izgalmasabb, karamelles, malátás ízt ad a gombóc töltelékének. Gyorsíthatjuk az eljárást, ha a fahéjas-cukros keverékbe a szétnyitott szilvákat egyesével belemártjuk. A gyümölcs húsos, nedves felülete éppen annyi ízesítőt vesz magához, amennyire a kellemes ízhatás eléréséhez szüksége van. Ugyanez az eljárás alkalmazható akkor is, ha a gombócba félbevágott nagy szemű szilva kerül. A szilvamag helyére tehetünk még egy kis kocka csokit vagy mokkáskanálnyi kakaót is.

Amikor a krumpli kihűlt, már akkor feltehetjük egy nagyobb lábasban, csipet sóval forrni a vizet – éppen lobogni fog, mire a gombócok elkészülnek. A kihűlt, áttört krumplihoz adjunk egy tojást, egy púpos evőkanál zsírt vagy vajat, egy csipet sót és kb. 30-40 dkg lisztet. A liszt mennyiségét azért nem lehet pontosan meghatározni, mert az a krumpli fajtájától is függ, hogy mennyi lisztet vesz fel. Itt nem árt némi tapasztalás. Ha kevés a liszt, nem áll össze a tészta, míg ha sok, akkor a már említett harci eszközként tudjuk csak hasznosítani. Ezért először tegyünk bele kevesebb mennyiséget, érezni fogjuk ha több lisztet igényel a tészta és ez később is pótolható.

Jól gyúrjuk össze, hogy egynemű, szakadás nélkül jól formázható, de még rugalmas, lágy tésztát kapjunk. Formáljunk belőle cipót és tegyük egy kilisztezett nyújtódeszkára. Középről szélei felé haladva – nem egy mozdulattal, erőből – fokozatosan nyújtófával nyújtsuk kb. fél centi, egy ujjnyi vastagra. Időnként lisztezzünk a tészta alá, mert anélkül a tészta könnyen a deszkához ragadhat.

A kinyújtott tésztát vágjuk kb. 8-9 cm-es négyzetekre. A tészta közepére helyezzünk egy szem szilvát, a tészta négy sarkát fogjuk össze, és egy csípéssel úgy zárjuk össze, hogy ne maradjon rés rajta. Két lisztes tenyerünk között ügyesen görgetve formázzunk gombócot a matériából, majd dobjuk a már lobogó vízbe. Amikor a gombócok a lábasba kerültek, 1-2 perc múlva, nagyon óvatosan, egy fakanál segítségével nézzük meg, hogy nem ragadt-e a lábas aljára. Ez ellen semmiképpen ne védekezzünk azzal, hogy a főzővízbe olajat öntünk!

Ha egy-egy gombóc leragadt, a (lyukas) fakanállal egy finom mozdulattal kimenekíthetjük fogságából. A gombócok egy idő után feljönnek a víz felszínére, ekkor hagyjuk még őket 2-3 percig lubickolni, majd egy szűrő segítségével horgásszuk ki, és alaposan csöpögtessük le őket. Ezután kerülhetnek a fazékba, melybe előzőleg vajon aranyszínűre pirítottuk a zsemlemorzsát. Hagyjuk a gombócokat mozdulatlanul legalább 5-6 percig ezen a morzsaágyon trónolni, mert a tészta még nagyon puha és sérülékeny. Ha ez a kis idő eltelt, a fazék két fülét megfogva, ügyesen rázogassuk meg az edényt, hogy a gombócok pörögve-forogva minden oldalukon meghempergőzzenek a zsemlemorzsában. Ezután már nincs más feladatunk, mint, még melegen, porcukorral meghintve tálalni.

A kész gombócokra még véletlenül se tegyünk fedőt, mert a visszacsapódó párától nedves lesz a zsemlemorzsa. Sok helyen a gombócok mellé a tésztából nudlit is főznek, és zsemlemorzsába forgatva a gombócokkal együtt tálalják. A pirított zsemlemorzsához adhatunk akár őrölt diót, vagy kevés barna cukrot, de   darált mandulát, mogyorót is. Ha sokszor kerül az asztalra szilvás gombóc, hogy meg ne unják a népek, többféle köntösbe is bugyolálhatjuk – porcukros mákba vagy dióba forgatva is isteni finom. Az ínyencek a szilvás gombócot még meglocsolják egy kis olvasztott vajjal és pár percre sütőbe teszik, majd ráadásul túrókrémmel tálalják.

Ha minden előzetes fogadalmunk ellenére esetleg degeszre esszük  magunkat szilvás gombóccal, egy cseppet se legyen lelkiismeret-furdalásunk, mert ahogy a szólás is tartja: gombócból nem árt meg a sok. Ha viszont szeretteink már mindet felfalták előlünk, míg mi romeltakarítást végeztünk a konyhában, vigasztalódjunk imígyen igazolt gombócfőzési sikerünkkel, és csak azért is mondjuk nekik: jóból is megárt a sok.

forrás: hvg.hu