Szatmári szerelmi babonák és rontások Luby Margit gyűjtésében

Luby Margit 1936-ban saját kiadásban jelentette meg a Bábalelte babona írását, amely főleg szatmári emberek által elmondott babonák gyűjteménye.

Az írónő több témát is feldolgozott a könyvben rontásról és levételről, boszorkányhitről, külön fejezetet szánt a rontómondókáknak, és gyűjtéseiben megtalálhatók a szerelmi rontások és kötések is, amelyet most olvashatnak:

No és hogy mennyire kell komolyan venni? „Bábalelte babona, bolond aki kap rajta“

A szerelem felkeltését és ébren tartását szolgálja a hozzárontás, a szerelmesek elidegenítését az elrontás.

Aki legénynek bal lábanyomát napfelkelte előtt kilenc nyomon felszedik s azt rongyba kötve az ágy bal sarka alá elássák, annak nincs nyugta. Oda kell járnia mindaddig, mígcsak utána nem hajítják a felszedett port. Akinek a lábanyomát jobb lábon kezdve három nyomon felszedik s azt a küszöb alá ássák,az odajár.

— Neked is főzik a kapcádat, — mondják annak, akinek nincs nyugta, mehetnékje van.

Ez azt jelenti, hogy annak a legénynek a kapcáját ellopták. Fedeles csuporba, rakott spór aljába betapasztották. Valahányszor a kapca a ráöntött vízben forrni kezd, a legénynek oda kell mennie, ahun a kapcája fő. (Lásd Arany János Vörös Rébék című balladáját.)

Több asszonytól hallottam Tunyogon is, Csekében is a következő rontást:
Reptiben szárnyasegeret (Csekében SzentGyörgy nap előtti békát) fogni. Az átlyukgatott fenekű csuporban elevenen hangyabolyba temetni. A hangyák lerágják a csontról a húst, de nem hordhatják szét a csontokat. Egy horgas csontot abból kivenni. Akit ezzel az ember maga felé húz, az szeretni fogja. Akit pedig a hegyes végivel eltaszít magától, az elhagyja.

Azt mondják, hogy a szárnyasegeret, illetve a békát gyorsan ott kell hagyni a bolyban, mert aki annak sírását meghallja, az egyesek szerint megnémul, mások szerint nagy veszedelem éri. Aki hallott már megkínzott békát szinte emberi hangon sírni, sikoltozni, az nem is fog csodálkozni, hogy az ilyen lelketlen rontót ez, a hang kísérteni fogja.
*
Szabó Endréné Varga Etelka Matolcson azt mondja, hogy aki rászánja magát és balkeze nevetlen ujjának a hegyét keresztalakba bevágja, kilenc csepp vérét pogácsába csepegteti és úgy eteti meg a legénnyel, azzal azt megnyeri.
Ha a jány azt akarja, hogy szeretője elvegye, két fehér galamb zúzáját-máját etesse meg vele lapta pecsenyébe.

Fecske Lászlóné Hetében csak tanácsképen hajlandó szerelmi rontást elmondani, mert különben az ő rontása többé nem lenne érvényes. Azt tanácsolja: - Keress olyan ágat, amelyik az elágazásnál egymásba csavarodik. Ezt törd le, szárítsd meg. Törjed lisztté. Egy csipet sót végy hozzá, ruhába kötve dugd a méhedbe. Menj vele kilencszer a templomba, mondd el ezt az imát: „A boldogságos Úr Isten vezéreljen minket arra az útra, amelyikre a szívünk vágyik“.
Ezt a lisztet apránkint ételbe keverve kell a legénnyel megetetni. Biztos ír.

Ez utóbbi példák is mutatják, hogy a szerelmi rontásoknál a megétetés igen hathatós szer. Sok legényt akartak már etetéssel megrontani. Ezért óvatos a legény minden kínálással szemben, különösen ha az lányos háznál történik. Tudok olyan asszonyt, aki legényfiát mindig azzal az utasítással engedte el, hogy: valahogy ne egyél semmit sehol. De ha az ember az első falatot kiköpi, úgy a rontásnak nincs foganatja. De mégis legjobb semmit se elfogadni.
*
A tunyogi Kesztenbaum Mórné hallotta, hogy mikor még katonák hajtották be az adót, az egyik egzekuciós katona megszeretett egy jányt. Meg is kérte feleségül. A jány se nagyon kívánkozott a katona után, a szülők meg
éppen nem akarták hozzáadni. A katona arra kérte a jányt, hogy adja egy hajszálát emlékbe. Adott is a jány egy szálat amit a szitából húzott ki. Mikor a katonának el kellett masírozni, csak legurult a szita a falrul és ment mindenütt a katona előtt, így járt volna a jányis,ha saját hajaszálát adta volna oda.

A csekei Gubacsi Pálnénak azt mesélte egy asszony, aki szállást kért nála, hogy egy másik asszony el akart rontani egy legényt a jányától. A penyigei rontó asszony azt tanácsolta neki, hogy küldje ki este a jányát a
legényhez a káposztás kertbe. Mikor a jány a setétbe kimegy a kiskapun, eltépi a szederin szárát. Attól meghal a legény.

El is küldte az asszony a jányát, de az még a kapu előtt tanálkozott a legénnyel, így nem szakíthatta el a szederin szárát. Egy hétre rá újra eljött a rontós asszony, hát mondja neki az asszony, hogy nem sikerült.

Most azt tanácsolta, hogy a faluvéghez küldje őket a hídra. A híd mellett is van szeder,ott is bele kell, hogy akadjon.
De a legény kihallgatta a beszédet az ablak alatt és elment előre a hídhoz, egy kaszával levágott minden szederint.
Másnap beteg lett a jány anyja s pár napra rá meg is hótt. De olyan kínja volt annak, mintha kézit lábát késsel hasogatták vóna,
*
Matolcson Szabó Endréné Varga Etelka tudja, hogy aki pondrós, tehát döglött kutya testibe balkézzel belenyúl, amit onnan kimarkolt, azt elteszi, aztán két ember közé balkézzel odaveti, úgy megutáltatja őket egymással,hogy rá se bírnak egymásra nézni.
*
Csekében úgy elrontottak egymástól két embert, hogy az asszony már a bútorait rakatta szekérre, hogy elmegyen. Már a surgyéból rázták ki a szalmát, mikor a szomszédasszony megtanálta a szalma közt a horgas füvet, amelyik horog módjára volt egymásbaakadva. — Lássátok-e! E miatt volt köztetek mindenveszedelem. Azzal bedobta a horgas füvet a tűzbe. Meg is békéit a házaspár. Sohse volt azontúl köztük még szóváltás sem.