Emlékezés TRIANON 100 éves évfordulójára 2020. 06. 04. a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából

A Trianoni békeszerződés az I. Világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként a háborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyik utód állama) és a háborúban antant szövetség hatalmai között létrejött békeszerződés.

A 100 évvel ezelőtt 1920-ban megkötetett Trianoni békeszerződés drasztikusan átrajzolta az egykori Magyar Királyság határait.

Számos történelmi, és természeti kincsünkkel együtt több mint három millió magyar ember is az új országhatáron túlra került. Mind ezt figyelembe véve az eddiginél is fontosabbá vált a határokon átívelő összetartozás, nyelvünk, és kultúránk közös ápolása.

Ezt a békeszerződést gyakran Trianoni békediktátumnak is nevezték és nevezik még az aláírói és törvénybeiktatói is. Jelezve ezzel azt, hogy a győztesek által a vesztesek számára diktált feltételek a kényszer szülötte. Mind ezeket figyelembe véve a Trianoni tragédiára emlékezve június 4. –t a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította a Magyar Országgyűlés 2010-től.

A Nemzeti Összetartozás Napján mi a jelenben élők, a múltunkra emlékezünk, és a jövőbe tekintünk. A XXI. század új kihívásokat állít élénk, az új kérdésekre új válaszok kellenek, mert tudnunk kell, hogy ebben a munkában mi magyarok számíthatunk egymásra. Ma emlékezzünk Trianonra, szűkebb környezetünkben mi itt Vámosatyán.

Vámosatya egy összetartó közösség volt, amit meg szeretnénk tartani, azért, hogy ne azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt. Ma azt tapasztaljuk, nap-nap után találkozunk azon nemzet társainkkal, akiket a Trianoni határ elszakított tőlünk.

Erre a szomorú napra még is kell emlékeznünk, hogy közben más nemzetek ne tekintsék ezt ellenségeskedésnek. Azért mert az elvesztett háborúért sem a föld népe volt a felelős, úgy Trianonért sem lehet hibázatni a tőlünk elszakított szomszédos népeket.

Jogos, ha az emberek szeretnék megérteni a miértet, ám nem szerencsés, ha a lényeget elfedő magyarázatok születnek. Az I. Világháborút, mi magyarok a vesztesek oldalán fejeztük be. A győztes Franciaország miniszterelnöke Clemenceau arra törekedett, hogy egy francia érdekszférába tartozó tömb állja útját a Szovjet- Orosz kommunizmusnak, és fenyegető súllyal legyen jelen Németország hátában. Kemény ember volt, megalkuvás nélkül képviselte Franciaország vélt vagy valós érdekét.

Az már más kérdés, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia helyén létrehozott franciabarát Kisantant államok mennyire váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A történelem az óta bebizonyította, semennyire, ám Magyarország máig tartó sérelmet szenvedett.

Objektív módon ma annyit jelenthetünk ki, amiben a történészek is egyetértenek, hogy az I. világháború után Magyarország büntetésének mértéke túlzott volt, és indokolatlan, egyedül a nagy hatalmak pillanatnyi érdekét szolgálta.

Végezetül: Wass Albert szavait idézem:

„ A történelem kereke gyakorta fordul, és néha jót fordul és néha rosszat.

   Az marad meg, rajta csupán aki igazsággal jár.”

Nos, a történelem kereke számunkra a 100 év alatt sokat rosszat fordult, ám csak rajtunk múlik, hogy igazsággal járjunk, és mégis rajta maradjunk.

Az Önkormányzat Képviselő testületének egyik célja, hogy ilyen módon is emlékezzünk a 100 éves Trianoni évfordulóra és emlékeztessük a településen élő Vámosatyai polgártársakat a múlt a történésének egy részére.

Vámosatya, 2020-06-04

Szász József, Lónyay Menyhért díjas polgármester, Vámosatya