Nem feledünk Mónika…

Van olyan, hogy nehéz, nagyon nehéz, egyetlen betűt is leütni a számítógép billentyűzetén. A kora esti órákban jutott el hozzám a hír, s azóta, szinte valamiféle tompa kábultság, torokszorító érzés uralkodott el rajtam, ami szinte megbénítja az agyat, összeszorítja a szívet, rácsok mögé zárja az addig szabad érzelmeket. Elment, itthagyott bennünket Kósa Mónika……..

Elment mindenekelőtt egy csodálatos, pótolhatatlan édesanya, hozzátartozó, akiért rajongtak gyermekei, imádták a szerettei, elment egy rendkívül dekoratív, gyönyörű nő, aki korántsem csak külsőleg, de lelkiekben is elképesztően gazdag személyiség volt, egy szó szerint kellemes ember, akinek még a közelében lenni is egy élmény volt, akiből valahol mindig a kiegyensúlyozottság, a harmónia áradt.

Elment egy végtelenül lelkiismeretes, gondos, precíz munkatárs, munkahelyi vezető, akinek a kultúra, a művelődés, az éltető közege volt, s annak minél szélesebb körbe történő eljuttatásáért, hozzáférhetővé tételéért, fáradhatatlanul dolgozott, elment az, akit annyian, de annyian szerettünk és tiszteltünk Fehérgyarmaton, Szatmárban, Beregben, s aki sokat, nagyon sokat tett az itt élőkért, a maga lehetőségeivel, eszközeivel, s ezzel hihetetlenül sokat nyújtott a város, a térség lakói számára.

Hallottunk, persze hogy hallottunk a betegségről, amivel szembe kellett néznie, de az első ijedtségünk után, egyre inkább a bizakodás, a remény töltötte be a szívünket, mert biztosak voltunk abban, hogy Ő nagyon bátran szembe fog nézni ezzel az irtózatos kihívással is, s akiben annyi életerő, annyi energia, s annyi harmónia van, annak sikerrel kell ezt a csatát megvívnia ! Ebben hittünk, ebben akartunk hinni…….

S most itt ez hír, itt ez a néhány szó, amivel képtelenek vagyunk mihez kezdeni, amit most még talán képtelenek vagyunk felfogni is…….Elment Kósa Mónika… S azt gondolom, fizikai valójában tényleg itthagyott bennünket, de akik ismertük, szerettük Őt, azokban Ő mindörökké tovább fog élni, ameddig csak mi magunk, az élet kanyargós ösvényén fogunk lépdelni. Büszkék vagyunk rá, hogy ismerhettünk Téged, sokkal, sokkal gazdagabbak lettünk azáltal, hogy voltál nekünk Mónika ! S borzasztóan fogsz hiányozni…

MÓNIKA ! Isten Áldja Békés Álmodat ! Soha nem feledünk !

Papp Attila