A csend mindent elárult

Több százan gyülekeztek Tarpa Egészségházának szűk utcájában. Mindannyiuk kezében mécses, gyertya, virág, a szemekben könnyek, a fejekben értetlenség.

Búcsúzni jöttek szeretett orvosuktól, aki családjával együtt tragikus körülmények között hagyta itt a földi világot.

Az emlékezés este nyolcra lett meghirdetve, de már fél nyolckor megtelt az utca. Türelmesen vártak a sorban, meggyújtották a mécsest, a gyertyát, a vázába elhelyezték a virágokat és pár pillanatra megállva emlékeztek.

Emlékeztek szeretett orvosukra, emlékeztek családjára, emlékeztek gyermekeire, aki ha nincs ez a tragédia már itt töltenék a nyári szünetüket a beregi nagyközségben.

Közel másfél órán keresztül rakták le az emlékezők a virágokat, gyújtották meg a mécseseket, gyertyákat. Senki nem tolongott, senki nem sietett, a megemlékezés után csendesen félreállt, utat engedve másoknak.

Félreállt és várt, várta a megemlékezés végét várta, hogy mindenki meg tudjon állni a felállított emlékhely előtt. Senki nem beszélgetett, senki nem forgatta a fejét, csak nézte az emlékhely előtti egyre növekvő mécsesek tömegét.

Így több százan, könnyes szemekkel és csendben. Olyan csendben, amely mindet elmond és elárul, mekkora tisztelet és szeretet vette körül orvosukat és családját Tarpán és a környező falvakban.  

Kapcsolódó cikk: http://haromhatar.hu/egy-negytagu-csalad-halt-meg-szen-monoxid-mergezesben-budapesten