Elhunyt Szász József Vámosatya nyugalmazott polgármestere
- Írta: Szabó József János hadtörténész
- Közzétéve Helyi hírek
„Soha, de soha nem veszítjük el szeretteinket [...]. Ők velünk vannak, nem tűnnek el az életünkből. Csak nem egy szobában vagyunk velük.” (Paulo Coelho) - Szász József Vámosatya nyugalmazott polgármestere is ilyen ember volt.

Sohase tűnik el az életünkből, mert amit alkotott, az hosszú időn át a falué marad, mint a Büdy várrom, a látványtárak, no meg a bizalom. Mert ő mindenki felé bizalommal fordult.
1951. május 06-án született és 2026.február 21-én 75. születésnapja előtt hunyt el Szász József Vámosatya község polgármestere. Az általános iskolát helyben, a középiskolát Vásárosnaményban további tanulmányait Nyíregyházán és Kecskeméten végezte. Munkaviszonyát a helyi majd később, a három társult mezőgazdasági termelőszövetkezetnél kezdte és később középvezetői és felső vezetői munkakörben folytatta. Több éven át a termelőszövetkezetben különböző magasabb tisztségek betöltését bízták rá.
A rendszerváltás (1989-90) időszakában munkahelyet váltott, társaival KFT alakított és vállalkozóként dolgozott 1994. december 11-ig. 1994. december 14-től 7 cikluson át, Vámosatya polgármesterévé választották. Munkáját, mint korábban is, odaadással, felelőséggel, megfontoltan és körültekintően végezte. Célja a település működési feltételének a megteremtése, az alapellátási kötelezettségek biztosítása volt úgy, hogy élettapasztalatával, tudásával a település fejlődésének a lehető legjobb megoldást találja meg.
Sokan azt vallják, hogy a 21-es szám, szerencse szám. Nos, úgy gondolom, hogy nem az, mert 21-én egy jóbarátot veszítettem el. Szász Jóska igaz barát volt. Mindig bizalommal fordult hozzám, ha segítséget kért valamilyen téma megfogalmazásában. Kezdetben ez volt a barátság alapja. Aztán ahogy ő szerette, úgy én is megszerettem a falut, Vámosatyát, ahogy a feleségem is. Segítettem feltárni a község múltját, ő pedig használta ezeket az ismereteket. Egyszer csak jött a tragikus hír: meghalt a fia. Ettől kezdve magát tekintette a „csonka” család fejének.
Nem indult többet a polgármesteri székért. Visszavonult, hogy új feledatának eleget tudjon tenni. Ezután is figyelemmel kísérte a település sorsát, de elképzeléseit már nem tudta megvalósítani, a betegség ledöntötte a lábáról.
Kedves Barátom! Nagyon fogsz hiányozni!
Szabó József János