Fájó búcsú egy Kollégától
- Írta: Péter Juli
- Közzétéve Helyi hírek
Megdöbbenve olvastam a hírt, Szűcs Miklós Kollégánk és Barátunk 62. éves korában elhunyt.
Mi több, mint egy évtizeden keresztül voltunk együtt tagjai az Iskolaszövetségnek, mint iskola igazgatók. Történelem szakosak voltunk mind a ketten. Miklós egy nagyszerű pedagógus nemzedéknek volt meghatározó tagja. Tanulmányi versenyek, sportversenyek győztese volt vezetése alatt is Tarpa.
Szorosabb volt a kapcsolatunk az "Adony Kupa" kapcsán is. Mindig számíthattunk egymásra. Imádta Tarpát, imádta az Iskolát, a gyerekeket, a hivatását!
Miklóssal egy kiváló pedagógussal lett szegényebb a világ!
Soha nem felejtünk el, Drága Kollégánk!
Nyugodj békében!
Péter Juli
AKÁC A FORGÓSZÉLBEN
Kit bármilyen szél eltéphet a tőtől,
s amelyen lombja kivirult - a földtől,
- csak lenge gyom, mely az avarból nőtt föl.
Súlyos magként hullottam én a mélybe,
átjárt, feszített íze, hűvössége,
s ott nyílt ki szívem, mint két sziklevélke.
S most átkarolom millió gyökérrel,
szívós, görcsösen tartó öleléssel
mi engem nevelt, - nem engedem én el!
Életünk frissen nyílt barázda mélye,
feltépett átkai, jó televénye,
botlasztó hantjai, szik-keménysége,
bennetek fogantam! - Már nincs egy rög se,
melyhez ezer hajszálgyökér ne kötne,
s mit gyökeremmel ne én fognék össze!
Mint könyörgő ujjak, úgy kulcsolódom
minden omló göröngyre, s úgy fonódom,
hogy körülöttem a táj szét ne hulljon.
Gyökereim egyetlen porszemet sem
engedtek szóródni forgószelekben.
Égő szik ez - de benne gyökereztem!
Tövises és virágzó szerelemmel
karollak, drága föld! Te se engedj el!
Ne engedj szállni a szelekkel!
Váci Mihály