Nehéz megszólalni

Nehéz megszólalni, amikor az ember pár nappal ezelőtt arra emlékezik, hogy egy kedves tanára már húsz éve elhunyt. Most jött a hír, Szűcs Miklós 62 éves korában meghalt.

A történelmet úgy tanította, hogyha a tájra jellemző eseményt tanultunk, kérte keressük fel a helyi időseket, hogy miket ismernek az adott korszakból. Így gyűjtöttük Rákóczi mondáit Gulácson, vagy választáskor a pártok szórólapjait, mert azok később történelmi értékűek lesznek. Megnéztük Bajcsy-Zsilinszky sírját, a szárazmalmot, elmentük vetélkedőkre.

Az éneket ő tanította, szerenád előtt minden tanár néni és tanár bácsi kedvenc dalát megtanultuk. De mivel abban az időben biológia szakos nem volt nálunk, azt is ő tanította. A fontoszintézisre most is emlékszem. mindig vidám volt velünk.

Céltudatos és következetes. Amikor nagyobbacskák lettünk és a fiúk kergették a lányokat azt mondta: „bigyeredünk, bigyeredünk?” Célzott arra, hogy pubertássá váltunk.  Főiskolán előbb a nagyobbik, majd a kisebbik fia szobatársa voltam. Aztán, ahogy teltek az évek egyre ritkább volt a kapcsolat közöttünk. Arra büszke volt, hogy én lettem az első történelemtanár, akit ő tanított. Személy szerint én annak a négy évnek, amíg tanított nagy hasznát vettem.  

Később Gulácson én lettem a történelem és énektanár. Már csak kollégaként találkoztunk. De elevenen él bennem, mikor főiskolán gyakorlatra kellett menni és Tarpát választottam. Ő volt ott az igazgató akkor. A tantestület azonnal befogadott és Miklós, rögtön bedobott a mély vízbe.  Első nap már én tanítottam a diákoknak az Ókori Kelet államait. Szerettem ott lenni. Sok jó tanuló gyerek járt oda.

Mikor kint süt ma a nap és e sorokat írom, hirtelen minden emlék bevillan. Cikáznak az emlékek a gondolataimban. Gulácson az ő osztályának volt először színes tablója. 1997-ben vele épült az új gulácsi iskola, mint igazgató. Aztán Tarpára került és ott folytatta az építkezést. Óvoda épült a kurucok földjére. Véleményem szerint nagy építő volt. Nemcsak az intézmények területén, hanem, a történelemben is. megalapozta a jövőt és gyűjtötte a régmúlt emlékeit.

Mától mi is csak gyűjthetjük az ő általa itt hagyott emlékeket, az óráit, a kirándulásokat, a személyes beszélgetéseket. Pedig még lett volna mit gyűjtenie és a jövő számára továbbadnia.

Nyugodj békében!

Patak Gábor Gaba