Nagy magyar irodalmárok nyomában - Erdélyben a Lónyay

2019. szeptember 30. és október 3. között 46 fő diák és 4 fő pedagógus részvételével egy igen tartalmas Erdélyi kiránduláson vettek részt a Lónyay Menyhért Baptista Szakgimnázium és Szakközépiskola - Vásárosnamény tanulói.

A tanulmányi út célja a diákok irodalmi ismereteinek élményorientált módon történő bővítése, az Erdélyhez kapcsolódó irodalmárok emlékhelyeinek felkeresésén, autentikus környezetben történő megemlékezésen keresztül. A külhoni diákokkal való találkozás kooperációs készségeiket és az összetartozás érzését erősítette.

A diákok kiválasztását követően 2019. szeptember 25-én előkészítő órát tartottunk, ahol ráhangolódásként meghallgattuk a székely himnuszt, majd Erdély irodalmáról, turisztikai, földrajzi adottságairól, kultúrájáról, történelméről, művészetéről beszélgetünk. A székelyek kulináris tradícióival is megismerkedünk. Kiválasztottuk a költeményeket és népdalokat, melyek a tanulmányi út során előadásra kerültek. Ezek után Májer Ibolya igazgató nő praktikus tanácsokkal és információkkal látta el az utazókat.

Megbeszéltük azt is, hogy a Bogárfalván meglátogatott óvodás és diákcsoportnak milyen saját készítésű ajándékokkal kedveskedünk, melyeket csütörtökön és pénteken elkészítettük. A szalvétatechnikával készült ceruzatartók a 11. A vendéglátósainak és Balog Sándor (10. G) keze munkáját dicsérik. A zsenília zoknikból készült figurák időben történő elkészítése a 10. B-s és a 12. A-s lányok, valamint kolléganőink érdeme.

Szeptember 30-án 5 órakkor indultunk Vásárosnaményból. Berettyóújfaluban rövid pihenőt tartottunk, majd Ártándnál léptük át a határt, Nagyváradon keresztül érkeztünk a Királyhágóra, ahol rövid pihenőnk alkalmával a csodálatos panorámában is gyönyörködhettünk. Csucsán áthaladva láthattuk a Boncza- kastélyt, mely Csinszkának, Ady feleségének szülőháza volt.

A következő állomásunk Kolozsvár volt. Elsőként Házsongárdi temetőbe látogattunk, mely nemcsak Európa egyik legrégebbi temetője, de a sokévszázados magyar írásbeliség nagyjainak végső nyughelye. Az emlékezés szalagjait helyeztük el, Kós Károly, Reményik Sándor, Szenczi Molnár Albert, Apáczai Csere János, Dsida Jenő. Dsida Jenőről és Reményik Sándorról költeményeikkel emlékeztünk. Elsétáltunk a belvárosba, ahol Mátyás szülőházát és szobrát, a Szent Mihály Székesegyházat, a Farkas utca nevezetességeit, és a Bolyai Egyetem épületét csodálhattuk meg.

Kolozsvárt elhagyva a Tordai hasadékot is láthattuk a buszból, melynek legendájáról is hallhattunk idegenvezetőnktől. Marosvásárhely nevezetességeit a buszból tekintettük meg, majd megérkeztünk Parajdra a vacsoránk helyszínére, ahol a nagyon ízletes húsleves és rántott szelet mellett a híres székely vendégszeretetből is ízelítőt kaptunk.  

A vacsora elfogyasztása után Székelyudvarhelyre érkeztünk, ahol a Hajdú Panzióban elfoglaltuk szobáinkat, és rövid esti séta után, kellően fáradtan aludni tértünk. Mivel csillagtúraszerűen mindig Székelyudvarhelyről indultunk, így mindhárom éjszakát ugyanazon a szálláson töltöttük, ami igen praktikus volt. A szobák 3 épületben voltak, ez szintén megkönnyítette a felügyelőtanárok dolgát.

A második nap első helyszíne Máréfalva volt, ahol koszorút helyeztünk el a millenniumi emlékműnél, valamint gyönyörködhettük a legszebb székely kapukban, melyből 95 áll a faluban.  Útközben megálltunk Homoródfürdőn, ahol Borvizet kóstoltunk, valamint vásárlásra is volt lehetőség a kirakodóvásárban.

Erdély legszebb hegyvonulatán, a Hargitán keresztülhaladva közelítettük meg Csíkszeredát, de útközben megálltunk a Hármaskereszt emlékműnél, ahol koszorút helyeztünk el. A középső, legmagasabb kereszt a honfoglalás 1100-ik évfordulóját, a nyugatra néző kereszt a csíksolymói ferences kolostor 1444-es alapítását, a kelet felé néző pedig Erdély neves püspökének, Márton Áronnak az emlékét hirdeti.

Csíkszereda központi részén áthaladva érkeztünk Csíksomlyóra. A kegytemplomban közösen elénekeltük a magyar és a székely himnuszt, valamint hallhattunk a szenthelyen történt csodákról.

A következő helyszínünk Madéfalva volt, ahol koszorúzással emlékeztünk a madéfalvi veszedelem áldozataira.  Gyergyószentmiklóson keresztülhaladva megnézhettük az Örmény katolikus templomot, valamint Szent Miklós szobrát.  

A Gyergyói-havasokban megálltunk a Pongrác- tetőn (1260 m), ahol gyönyörködhettünk a csodálatos panorámában, a diákok számos fotót készítettek itt. Ezt követően a Gyilkos- tóhoz érkeztünk, itt a diákok megismerkedhettek a tó keletkezésének históriájával, de a valós földrajzi tényekkel is. Felejthetetlen élmény volt a Békás- szoros 200-300 m magas sziklafalai között átsétálni. Ismét Parajdon vacsoráztunk, nem csalódtunk, hiszen a csorba leves és a füstölt- főtt csülök is istenien finom volt. A vacsorát még Szejkén lemozogtuk, felsétáltunk Orbán Balázs sírjához, ahol elhelyeztük az emlékezés koszorúját.

Harmadik nap a reggeli után Székelyudvarhelyen tettünk városnéző sétát. Ezután következett a kirándulás egyik legjobban várt programja, egy Székely kisfaluba Bogárfalvára látogatunk, ahol megtekintjük a kisfalu óvodáját és az alsó tagozatos egybevont osztály oktatásába tekintünk be, közösen énekeltünk a gyerekekkel és átadtuk a számukra készített ajándékokat.

Diákjaink együtt játszottak, fociztak a gyerekekkel. Nagyon megható volt látni a kicsik csillogó tekintetét, a szeretetteljes fogadtatás valóban a kirándulás legfelemelőbb közel 1,5 órája volt. Meglepetésben is részünk volt, mivel a szomszéd település óvodásai éppen ott tartózkodásunk idején érkeztek szekereiken hívogatni a szüreti mulatságra, így a népviseletbe öltözött apró csőszlányok és csőszfiúk műsorát is megtekinthettük. A falu templomát is megtekinthettük, mely teljes egészében a lakosok keze munkáját dicséri. Elbúcsúztunk a bogárfalviaktól és utunkat Parajd felé vettük, de útközben még megálltunk „Erdély plázájánál” Korondon.

Parajdon a sóbánya- látogatás után még szintén lehetőségünk nyílt vásárlásra. Ezután Szovátán felsétáltunk az üdülőfalu barokk kastélyai között a Medve-tóig, majd az megkerülve visszaérkeztük a buszig, és kellően éhesen fogyasztottuk el Parajdon a fehér bablevest és csirkepörköltöt. Szintén megható pillanata volt a kirándulásnak, amikor a kis csapat vendéglátóinktól a Kell még egy szó című dal eléneklésével vettek búcsút.  Székelyudvarhelyre visszaindulva még megálltunk Farkaslakán és gyertyát gyújtottunk Tamási Áron sírjánál, valamint a Trianoni emlékműnél, mely egy 10 tonnás, nagy Magyarországra emlékeztető kőtömbön áll.

Utolsó napunkon már 7.30-kor elhagytuk a szállásunkat, első állomásunk Székelykeresztúr volt, ahol a Petőfi emlékeket, a Gyárfás kúriát tekintettük meg, és megkoszorúztuk a körtefát, mely alatt az Egy gondolat bánt engem című vers íródott.  Fehéregyháza határában megálltunk egy emlékműnél, ami egyben egy tömegsírt is jelez, a környékbeliek úgy tartják, hogy valószínűleg itt van eltemetve Petőfi, hiszen ez a sírhant van a legközelebb ahhoz a helyhez, ahol a költőt utoljára látták.  Fehéregyházán az 1849-es csata színhelyére érkeztünk, ahol a tömegsír felett emlékparkot létesítettek és itt került berendezésre a Petőfi múzeum is, valamint azokra a műfordítókra szobor állításával emlékeztek meg, akik Petőfi műveit különböző nyelekre fordították.

Diákjainkra nagy hatást gyakorolt Józsi bácsi előadása, aki a csata történései és Petőfi eltűnésének körülményei mellett, a szórványban élő magyarság helyzetét is érzékeltette velük. Petőfi szobránál az emlékezés koszorúját helyeztük el. Következő állomásunk Segesvár volt, ahol sétálhattunk az ősi szász település és a vár ódon hangulatú utcáin, mely az UNESCO Világörökség része. Láthattuk Vlad Tepes (Dracula) szülőházát, felsétáltunk a 170 lépcsőfokból álló diáklépcsőn, mely a legenda szerint 10 évvel megfiatalítja az embert…(de ezt bizonyára észrevettétek J ). Hallhattunk a középkori óratorony történetéről, valamint Petőfi szobrát is megnéztük, bár ez utóbbi inkább megdöbbentő, mint megható volt, mintha Elvist mintázná és nem nemzeti hősünket!

Tanulmányi kirándulásunk utolsó megállója Körösfő volt, ahol koszorút helyeztünk el Vasvári Pál kopjafás síremlékénél. A jellegzetes kalotaszegi fatornyú templom orgonáján előadva még a magyar Himnuszt is meghallgathattuk és megcsodálhattuk a kazettás mennyezetet, és a jellegzetes kalotaszegi kézimunkákat. A kirakodóvásárban diákjaink még elkölthették megmaradt román pénzüket, majd Ártándon keresztül Vásárosnamény felé vettük utunkat, a buszon még összefoglaltuk a négy nap eseményeit és 8.30 körül érkeztünk iskolánk elé.

Végig csodálatos időnk volt, Körösfőn, az utolsó helyszínen volt hűvösebb, de eső ott se ért bennünket. A diákok egész úton figyeltek, kedvesek voltak a vendégfogadóinkkal, az idegenvezetőkkel, az ételeket szívesen fogyasztották. A buszon és az emlékhelyeken számos vers, népdal és a nemzeti összetartozásról szóló dal hangzott el, sokat közösen énekeltünk el. Nagyobb betegség, fegyelmezetlenség nem történt, a diákok pontosak voltak, ügyesen kezelték a román pénzt. Az idegenvezetők is meg voltak elégedve a csoport fegyelmével, hozzáállásával. Biztosak vagyunk abban, hogy a diákok számos olyan új ismerettel, benyomással gazdagodtak, melyeket kamatoztatni tudnak tanulmányaik és életük során.

Köszönjük Éva néninek és Zoli bácsinak (idegenvezetők) a 4 napos kalauzolást, jó tanácsaikat és kedvességüket, mellyel a diákok felé fordultak. Köszönjük a Csavargó S.R.L sofőrjeinek Lacikának és Zolikának, hogy biztonságban érezhettük magunkat utazásunk közben. Köszönjük az osztályfőnököknek és a szaktanároknak, hogy segítettek abban, hogy egy jó csapattal indulhassunk útnak. Köszönjük az iskolavezetésnek a támogató hozzáállását. Még egyszer köszönjük kolléganőnek a kabalák elkészítésében nyújtott segítségüket, melyekkel nagy örömet szereztünk a kicsiknek. Köszönet illeti HI és SZIné kollégákat, hogy váltakoztak a diákok felügyeletére.

Köszönet illeti azokat is, akik tartották a frontot az iskolában és helyettesítettek bennünket. A Bethlen Gábor Alapkezelőnek pedig köszönettel tartozunk azért a 2,6 Mft-ért, mellyel megteremtette az anyagi alapját a kirándulásnak.

Májer Ibolya, iskolavezető