A hősök emlékét őrzi a szabolcsi rendőr

Komiszár Dénes őrmester, a Nyíregyházi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi és Határrendészeti Osztály járőre tisztában van azzal: aki nem ismeri a múltját, annak nincs jövője. Az őrmester épp ezért arra tette fel életét, hogy kutassa és ápolja a hősi halált halt katonák, rendőrök emlékét, és példaként állítsa őket az utókor elé.

– 2021 óta vagyok rendőr, de az egyenruhás szolgálat iránti elköteleződés a gyerekkorból ered. Aki a mi családunkban nem katona lett, az rendőrnek állt, így van ez nemzedékek óta. Mindkét nagyapám és a sógorom rendőr volt, egyik unokaöcsém, ahogy én, most is a testületnél szolgál – mutatta be büszkén a családi hátteret az őrmester, aki kezdetben katonai pályára készült. – A Magyar Honvédséghez szereltem fel tartalékos tisztként, a hadisírgondozás területén találtam meg a helyemet, ahová egy gyermekkori emlék vitt: tízéves korom körül édesapámmal a nyíregyházi Hősök temetőjét járva döbbentem rá, hogy ott háromezer sírban tizennégy nemzet fiai nyugszanak egymás mellett. A másik példaképem a dédnagyapám volt, aki az első világháborúból sebesülten tért haza, mégis teljes, boldog életet élt úgy is, hogy a második világégés során is katonának állt és teljesítette a kötelességét.

Hadisírgondozó, kutató, rendőr

– A katonai hadisírgondozás világa egy kegyeletteljes közeg, ahol mindenki azért dolgozik, hogy az elesett, sokszor jeltelen sírba temetett katonák megkapják a hősi halottaknak kijáró tiszteletet – idézi fel a katonai szolgálatot. – Az egyik legfontosabb jelmondat, amit minden hadisíros megtanul, így hangzik: a halott katona nem ellenség többé. Ezt a mentalitást követem a saját kutatásaimban is, amikor szolgálatteljesítés közben hősi halált halt rendőrök, katonák emlékeit keresem. Ebben nagy segítség, hogy a Debreceni Egyetemen hadtörténészként végeztem, ahol számos, a fegyveres erők hagyományaival kapcsolatos kurzuson is részt vehettem. Nyíregyházi helytörténészként több tucat konferenciát szerveztem, visszaemlékezéseket rendeztem sajtó alá, tudományos cikkeim is megjelentek.

Rendőr őrmester a honvéd főtisztek közt

– November végén tarthattam előadást a Magyar Honvédség Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár megtisztelő felkérésére a 32. Testőrezredének katonái előtt a Mária Teréziáról elnevezett laktanyában az általa létrehozott testőrség jogutódjainak. Bessenyei György testőrtiszt, költő életéről beszéltem nekik, aki 1765-től töltött be testőri feladatokat Mária Terézia bécsi testőrségében. Ez egy elit alakulat volt, ahová már bekerülni is komoly kitüntetést jelentett. A testőrjelöltek a nemesi családokból kerültek ki, két-három nyelven is beszéltek, tudtak lovagolni, vívni, és készek voltak az életüket áldozni az uralkodóért – eleveníti fel legutóbbi előadása részleteit Komiszár Dénes. – Számomra hatalmas megtiszteltetést jelentett, hogy azoknak a katonáknak beszélhettem egy jeles elődjükről, akik ma képviselik a testőri erényeket, és felhívhattam a figyelmüket arra, hogy a múltban a testőrség legalább annyira rendvédelmi, személyvédelmi szervezet volt, mint amennyire katonai egység.

Rózsafüzér a kézben

– Számomra a hősi halottak fogalma független az általuk viselt egyenruhától vagy attól a történelmi korszaktól, amelyben az életüket áldozták a közösségért. A fegyveres erőknél világszerte megszokott esküszöveg, melyben az esküt tevő az életét, a testi épségét is felajánlja a biztonság és béke megteremtéséért, számomra a legszentebb eskü. Azok, akik előttünk járva meghozták ezt az áldozatot, megérdemlik, hogy az utókor hálával és tisztelettel gondoljon rájuk, megismerje a történetüket – hangsúlyozza, miközben zsebéből előkerül egy egyszerű rózsafüzér. – Ez a rózsafüzér Baumann Péter posztumusz főhadnagyé volt, a családja adta nekem. Rá emlékezve mindennap magamnál hordom a szolgálat során, kegyelettel őrzöm, ahogy az emlékét is. – Peti, ahogy a szolgálatteljesítés közben hősi halált halt Kónya Gábor Lajos posztumusz főhadnagy is, szabolcsi származású rendőr volt, Baumann Péter unokanővérével egy osztályba jártunk. Ismerem mindkét családot és osztozom a máig tartó gyászukban. Az ő tragikus haláluk is rámutat a rendőri hivatás vállalt veszélyeire, életútjukat pedig hitelesen kell megőriznünk és továbbadnunk.

Emlékezni kötelesség és erény egyben

– Én azt gondolom, hogy a tragikumon keresztül a hősiesség és a bajtársi kegyelet minden egyes szolgálatunkban jelen van, együtt élünk azoknak az emlékével, akik előttünk viselték ezt az egyenruhát – emeli ki az őrmester. – Ezért a rendőrség hagyományainak a sorában a legszebbet, a személyes példamutatást lehet és kell is tanulmányoznunk azért, hogy az utánunk jövő, most a rendőrképzésben részt vevő fiatalok is példaképeket találjanak. Olyan hősöket, akiknek cselekedetei mintát adnak a mindennapi szolgálatellátáshoz.