A Tarpa osztályváltás reményének a lázában vág bele az osztályozós párharcba
- Írta: Papp Attila
- Közzétéve Sport hírek
A Tarpai foci számára, igazi sikersztori volt a 2024/25.-ös bajnoki évad. A csapat, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei I. osztályú labdarúgó bajnokságban, nem túlzás kijelenteni, hogy szinte rajt-cél győzelmet aratott, emellett már szinte hagyományosnak tekinthetően remekül helyt állt a Magyar Kupában.
Az Amatőr Kupa döntőt játszott ország-világ nyilvánossága előtt, ahol büntetőpárbajban veszített, s megnyerte a Vármegyei Kupát, ahol a büntetőpárbaj nekik hozott szerencsét a Vásárosnamény ellenében. Ez az évad, a Tarpai futballért tevékenykedők, s a lelkes Tarpai szurkolók számára, egy igazán ízletes „focitorta” volt, de a „hab a tortán”, azért az lenne igazából, ha sikerülne az osztályváltás a Tarpai fiataloknak, ha magasabb osztályban is megmutathatnák tudásukat, képességeiket.
Az idei bajnokságban nyújtott teljesítmény, határozottan alátámasztja azt, hogy erre már „megértek” a Tarpai „focidiákok”. Ennek elérése azonban csak akkor realizálódhat, ha eredményesen fog sikerülni a záróvizsga, Tolna Vármegye bajnoka, a Dombóvári FC ellenében. A mi megyénk focijában élve, furcsa kicsit azzal szembesülnünk, hogy mindössze 7 csapatos a Tolna Vármegyei I. osztályú labdarúgó bajnokság, s az I. osztály mögött sincsenek igazán „csapathegyek”, nem egy „túlnépesedett” megyei foci a Tolna Vármegyei foci… De nagyon óvatosnak kell lenni, ez alapján megítélni egy bajnokcsapat játékerejét, vagy egy Vármegye focijának a nívóját !
Mi, Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei focibarátok, általában büszkeséggel beszélhetünk megyénk focijáról, népes bajnokságainkról, csapatlétszámainkról, s úgy általánosságban, Vármegyénk focijának a nívójáról. Azt gondolom, alapvetően mindez teljes mértékben igaz is, s tényleg joggal lehetünk sok mindenre büszkék, megyénk focijával kapcsolatban. Ugyanakkor tessenek csak visszagondolni az utóbbi évtized osztályozós párharcaira, s bizony akkor azért megkeseredhet a szánk íze, mert azért kaptunk bőven pofonokat, nem igazán titulálható sikeresnek bajnokaink osztályozós párharcainak a végkimenetele…
S engedjenek meg egy személyes emléket, ami a Fehérgyarmati sportvezetői múltam legfájdalmasabb pillanatai közé tartozik. Egy nagyon jó kis csapatunk formálódott, s remekül szerepeltünk a Magyar Kupában is abban a bajnoki évadban, amikor az országos főtáblán, azt hozta a sorsolás szeszélye, hogy Tolnába kellett utaznunk, a Bátaszék csapatához, ahhoz a Bátaszékhez, amely most harmadik lett a Tolna Vármegyei labdarúgó bajnokságban. Bizakodva, nagy reményekkel vágtunk neki a hosszú útnak, sajnos anyagi lehetőségeink nem engedték azt meg, hogy már előző nap elutazzunk, s megszálljunk valahol a találkozó helyszínének a közelében, ez az opció akkoriban fel sem merülhetett számunkra. Így utólag belátva, ez sem volt túl szerencsés, azaz, hogy csapatunk egy több száz kilométeres út viszontagságaival a lábában lépjen pályára………..Mindenesetre, az emlékezetem szerint akkor talán 8 csapatos Tolna Megyei bajnokság élbolyába tartozó Bátaszék, úgy elvert bennünket, mint „jég a határt”, egy kiadós veréstől „porba sújtva” indulhattunk haza, s bizony egy végtelenül hosszúnak tűnő, szomorú hangulatú hazautazásunk volt akkor…
S el kellett ismernünk, a Bátaszék egy rendkívül jó csapat volt, minden ízében magasabb nívójú focit játszottak tőlünk.……Szóval, akik a csapatok létszáma alapján ítélnek meg egy bajnok erősségét, könnyen csapdába kerülhetnek !
Az 1994-ben, két helyi csapat fúziójából létrejött Dombóvári FC, alakulása után, évente nyerte meg a különböző bajnoki osztályokat, majd 16 évadot töltött, az NB. III.-ban, amelynek mindvégig a meghatározó csapatai közé tartozott. Remek szakemberek sora irányította az együttest, csak példaként említeném Ujvári Kálmán, idősebb Dárdai Pál, vagy Horváth Zoltán nevét. Az idei bajnoki évadban a Tolna Vármegyei I. osztályban a hét csapat, ősszel és tavasszal is oda vissza megmérkőzve egymással, összesen 24 meccset játszott csapatonként.
A Dombóvári FC 24 találkozóból kétszer játszott döntetlent, 22 mérkőzést megnyert, 101 gólt rúgott, s mindössze 19 találatot kapott ! Az információk szerint egy fiatal, rengeteget futó, gyors, korszerű focit játszó csapat a Dombóvár. Gyakorlatilag, alighanem két meglehetősen hasonló stílusú csapat fog tehát az osztályozós párharcban egymással megmérkőzni, amely csapatok nem csak hasonló stílusúak, de nem kizárt, hogy közel azonos játékerőt képviselnek ! Gál Ricsiéknek kellő alázattal, de megalkuvást nem tűrő akarattal, és egészséges, de nem túlzott önbizalommal, s az oda-vissza párharc eredményes megvívása érdekében, mindkét mérkőzésen maximális koncentráltsággal kell „csatába” indulni a Dombóvár ellen, a siker érdekében, ezek elengedhetetlenül fontos tényezők lesznek. A Tarpai szurkolók ott lesznek a csapat mellett, biztos vagyok abban, hogy még a hosszú idegenbeli útra is szép számmal elkísérik majd a kedvenceket, rajtuk nem fog múlni a siker !
2025. június 08.-án Dombóváron lesz az első mérkőzés, s 2025. június 15.-én Tarpán lesz a visszavágó ! Bízom benne, hogy június derekán, helyi szpíkerként, a Tarpai estében, az NB. III.-at ünnepelhetem majd együtt a Tarpai publikummal, s „kuruc földön”, győztes „csataként” kerül majd be a fociévkönyvekbe, a Dombóvári „vitézek” elleni „ütközet” ! S hátha még Kati néniék töltött káposztája, s Beatrix csodasütijei is jól fognak majd esni …………
Papp Attila /PAPSI/