Alternatív történelem - A Monarchia balkáni terveitől a soproni népszavazásig
- Írta: Szabó József János hadtörténész
- Közzétéve Olvasói történetek
A Nagy Háború elején Szerbia megbüntetése csak a propagandában szerepelt. A valóságban, a gyarmatokért való versenyfutásban az Osztrák-Magyar Monarchia csak szerény sikerekben bízhatott.
Bécs az égei-tengeri Thesszaloniki (Szaloniki) kikötőjének elérését tűzte ki célként, ami uralmat biztosított volna a Habsburgok számára a Balkánon, ám ennek útjában állt Szerbia. A Balkán félsziget feletti befolyásszerzésben fő vetélytárs az Orosz Birodalom volt.
A magyar politikai elit attól tartott, hogy hogy a balkáni terjeszkedéssel csökken a magyarság számaránya, mert győzelem esetén olyan területeket csatoltak volna a Monarchiához, ahol milliós lélekszámban éltek szerbek és románok.
Az etnikai arányok változása akár arra is ösztönözhette volna a bécsi vezetést, hogy a Monarchia föderális átszervezését megvalósítsa.
A magyar imperialisták körében voltak elképzelések a gyarmatok újra felosztásáról, líbiai magyar alkirályságról és a magyar határok előre tolásáról a Dinári-hegységig. Ezek azonban nem játszottak szerepet a hadicélok kialakításában.
1918 közepén Magyarországon sokan még úgy gondolták a Monarchia megnyerte a háborút. Legyőztük Szerbiát, Romániát és a breszt-litovszki békék után hatalmas területekre terjedt ki a német befolyás. Nem a magyar, de még csak nem is a Monarchia befolyása, hanem a Német Birodalomé.
A háború elvesztése után Linder Béla hadügyminiszter elhíresült mondatát („Soha többé katonát nem akarok látni”) úgy idézik, mint a magyar hazaárulás kulcsmozzanatát. Hogy pontosan mit mondott Linder, azt ma már lehetetlen rekonstruálni. [Mindössze egy néma filmhíradó feliratán olvasható.] A beszédet különösen nagy előszeretettel használták és használják fel az óta is Károlyi elhibázott politikájának illusztrációjaként. Linder belátta alkalmatlanságát a nehéz feladatra, és maga adta be lemondását.
A Monarchia végzetes bajai 1918-ban már szembetűnőek voltak. Sok magyar emlékirat író említi büszkén a harcképesség bizonyítékaként, hogy alakulata zárt rendben, tisztjeik vezetése alatt tért haza a béke helyőrségbe. Azt már nem teszik hozzá, hogy az összetartás csak a laktanyaudvarig tartott, aztán szétszéledt az alakulat.
Kratochwil Károlynak, a Székely hadosztály későbbi parancsnokának is önkénteseket kellett toboroznia kolozsvári alakulata kiegészítéséhez. Hova lett az, amivel teljes rendben vonult be Nagyváradra? A nagyváradi 4. honvéd gyalogezred legénységének etnikai összetétele vegyes volt. Ez egyben, mint a hadsereg egésze a Monarchia soknemzetiségű társadalmának tükörképe is volt.
A trianoni békediktátum a Tanácsköztársaságért kapott büntetés lett volna? Arról nem szoktunk beszélni, hogy a központi hatalmak katonai összeomlását követő fegyverszüneti megállapodások előírták a megszállt területek kiürítését. Bár a békekonferencia vezetőinek körében általános volt a bolsevikellenesség, ennek ellenére elvetették a Nyugat-Dunántúlon húzódó szláv korridor ötletét. Sőt, 1919 márciusában a békekonferencia résztvevői amellett döntöttek, hogy meghívják a Tanácsköztársaság képviselőit a tárgyalásokra. Május 10-e után azonban a meghívás a román hadsereg támadása miatt lekerült a napirendről. Közvetlen összefüggés tehát nincs Trianon és a magyarországi kommunista államkísérlet között.
A népszavazás kiírása vagy ki nem írása szintén állandó témája a magyar békeszerződés körüli vitáknak. Azt le kell szögezni, hogy a soproni népszavazáskor a Sopron környéki nyolc magyar falu többsége Ausztriára szavazott.
Bár mindkét fél erőteljes propagandatevékenységet folytatott, a három napig tartó voksolás végül mégis rendezett körülmények között zajlott le.
A népszavazást a magyar történelmi irodalom nagy sikernek tekinti. A hatalmas etnikai veszteségekkel szemben itt sikerült a határokat kedvező módon alakítani. Az osztrák értékelés viszont azt emeli ki, hogy a népszavazás során súlyos visszaélések történtek. Magyarország távolabbi részeiről utaztattak be soproni kötődéssel alig rendelkező embereket szavazni. Erre szükség is volt, mert a város lakossága 52%-ban német ajkúakból állt.
