Egyetlen dolog számít: hogy képesek legyünk megmenteni valamit abból az érzelmekkel átszőtt tudásból, amely ugyanúgy az ember sajátja, mint a gőg, az irigység, a viszály és a háborúskodás.
Nagyon hamar eltelik az idő, szinte nem is vesszük észre, hogy a kisgyerekből nagy gyerek lesz. A mi elsőszülött fiunk is hipp-hopp nyolcadik osztályos lett. Amikor a tanév a vége felé járt, minden féle tennivalók vannak. Náluk is, az iskolában, a végzős gyerekeknek ünnepségeket, játékokat tartottak, aminek a végén tombola sorsolás volt.
AI generált kép!
Szabóné Mártika: Pamacs és a labda
„… Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet, elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...” Sajnos ezek s szavak 2013 tavasza óta valóságosak.
2007 óta vagyok tagja a „Bazsalicska” citeraegyüttesnek, a magyarországi szlovák népzene megőrzésére fókuszálva. Akik a csoportban nem szlovákok, a dalokat megtanulják, és citerával kísérve éneklik.
Amikor a gyerekek felnőnek, előbb-utóbb óvodába kerülnek. Mert anyukával nagyon jó lenni, apával is, de szükség van a pajtásokra, és abból a legtöbb az oviban van.
„Micsoda név ez micsoda név ez istenem / Udud Udud nem ismerem / mondták sokan mondják ma is / pedig nem korcs ez nem hamis / udud ruszin szó egy madár / manapság igaz ritka már / a tarka búbosbanka hát nem kell szégyelnie magát / ruszin őseim Ududok rólatok semmit nem tudok / de viselem a nevetek amig vagyok …”
Végh Antal tanulmányait Jánkmajtison kezdte, Szatmárnémetiben folytatta, majd a Debreceni Református Kollégiumban fejezte be. Egerben szerzett magyar-történelem szakos tanári oklevelet. Tanított Gáborjánban, Újfehértón és a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban.
Vince nagyszerű, hatéves kisfiú volt. Okos volt, és ügyes, barátságos és segítőkész, alkalom adtán volt csak szófogadatlan, de ez igazán ritkán esett meg.
Szervusz! Pamacs vagyok, a keverék kutya. Anyukám Jula, hatalmas komondor volt, Apukám pedig Rezső, egy rövid szőrű Cane Corso, azaz olasz masztiff. Jómagam egy hideg októberi napon születtem, váratlanul, és véletlenül landoltam a puha hóbuckák között.
