Tudni való az ember fiáról, de főleg az ember lányáról, hogy iszonyatos sivalkodásba kezd, amint meglát egy egeret…..érdekes dolog ez, mivel alapjába véve a kisegér nagyon pirinyó, puha szőrű állatka, mókás kis nózijával állandóan szaglászik, lábacskáin fürgén szaladgál, fülecskéi kagylóhoz hasonlítanak, és állandóan figyel velük, nincs-e egy ellenség a közelben: például egy macska.
AI kép!
Kiskutyánk, Lotti, az ősz beálltával megpróbálta kiharcolni magának a jogait. Nyáron költöztünk panelból kertes házba, és nem nagyon barátkozott meg azzal, hogy kerti kutya legyen. Amint az ajtót kinyitottuk, a lábunk közt süvített be, majd elégedetten kifliformába helyezte magát a kis szőnyegen, és onnan egy tapodtat sem volt hajlandó semerre sem menni.
Országosan ismert volt a XIX. században Dobos Gábor, az Érmellék híres betyárja, aki Diószegen [ma Bihardiószeg románul Diosig] született 1836-ban, életéről hiteles adatok nem maradtak fenn, csak amit a róla szóló történetek, dalok mondanak el nekünk. Halálának helye és ideje is ismeretlen.
Egyszer volt, hol is volt? Hát a Csatorna partjánál történt az eset, amit Vörös Bátyus mesélt el nekünk, miközben békésen úszkáltunk a susnyásban.
AI generált kép!
Nevezték biatorbágyi rémnek, tartották bomlott elméjű terroristának, vallásos szekta alapítójának. Szülőfalujában, a délvidéki Csantavéren hencegő, hiú, beképzelt embernek titulálták „hőstette” után Matuska Szilvesztert, aki 39 évesen, házilag barkácsolt bombájával „berobbantotta magát” a történelembe.
Mit tudunk báró gyarmati és kékkői Balassi Bálint magyar költőről, törökverő nemesről? Annyi biztos, hogy azt tanultuk, hogy ő volt a magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja. De milyen ember is volt ő, a középkori magyar nyelvű irodalom kimagasló művelője?
A középkori krónikák szerint 1212-ben mintegy 30 ezer európai gyermek indult útnak, hogy amire a fegyverek nem voltak képesek: a jóság, a tisztaság, az ártatlanság és a romlatlan hit segítségével felszabadítsák Jeruzsálemet.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Nagyon szeretett horgászni. Reggelente, mikor még hűvös harmat borította a mezőt, és még alig ébredeztek a madarak, ő már öles léptekkel haladt az úton. Vállára vette spiccbotját, kezében fogta a kis vödrét, hátizsákjában pedig ott sorakozott az összes felszerelés, amit ő a horgászathoz fontosnak gondolt.
AI kép!
Egyszer régen, igen-igen régen, amikor még kicsi gyerek voltam, az egyik télen nagyon beteg lettem. Mikor elkezdett olvadni a hó, és a Nap melegebb sugarakkal simogatta a Földet, a doktorbácsi azt mondta a szüleimnek:
„Ismeretes, hogy az öreg Korányi professzor, a világhírű orvos, nagyon szerette a tiszántúli magyarokat, mert származására nézve abból a nyírségi földből való volt, ahol a legjobb magyarok termettek.” [Krúdy: Az öreg Korányi professzor tanácsa]
