Márti meséi - Csipesz, a nadrágfogó

Volt nekünk egy kis csodálatos nyaralónk, a NYÍRJES. Már kora tavasztól kijártunk ide a munkaidő után, és késő estig kotorásztunk a kertben, vagy szaladgáltunk, sétáltunk, játszottunk, jobb idő esetén pedig úsztunk a tóban a gyerekekkel.

Gemini AI-val generált kép!

Lényeg az, gyakran jártunk ide, ahányszor csak tehettük. Hétvégente pedig ott is aludtunk a négy méter hosszú, három méter széles, összesen egy szobából álló épületben. Ez volt a szobánk, a konyhánk, de nálunk boldogabb nem volt senki! Nagyon szerettük ezt a kis házat!

Egyik sétánk alkalmával hozzánk csapódott egy kis kutya….alacsony, görbe lábú, laffogó fülű, fekete orrú, rózsaszín nyelvű, zsemleszínű kis vakarcs. Nem tudtuk honnan jött, azt se, kié. Nem akartuk megtartani, de az sejthető volt, hogy éhes is, szomjas is. Megszántuk, megetettük, megitattuk.

Ez a kiskutyának felettébb tetszett. Minden féle mókás dolgot csinált, ugatott, vakkantott, szaladgált, néha csak a saját farkát akarta elkapni, ide-oda ugrált egyikünktől a másikunkig, kicsikart néhány simogatást, fültő-vakarást, aztán gurult a földön, ugrándozott, mint egy labda, szinte pattogott a füvön.  Nagyon aranyos volt, nevettünk rajta sokat.

Éppen produkálta magát, mikor egyszer csak megmerevedett, kicsinyke ínyét felhúzta, szőre felborzolódott, és rohamiramban közelítette meg a kaput. A kapuról tudni kell, hogy sohasem zártuk be, sok barátunk volt, akkor jöttek be hozzánk, amikor csak akartak. Most is be akart jönni egyikük, - nevezzük Takinak.

Szóval Taki bejött a kapun, azaz akart volna, de a kis kutya nekirontott, egyenesen a nadrágja szélének. Abba pedig úgy belekapaszkodott, hogy nem lehetett onnan leszedni. Taki próbálta emelni, rázni a lábát: a kis kutya csak fogta a nadrágját és morgott. Erre Taki elindult, és a kis kutyuskát húzta maga után…de a kis kutya nem tágított…ekkor Taki elkezdett körbe-körbe forogni….a kutyus a levegőben repült, fogaival a nadrág aljába tapadva…de ott maradt!

Végül Taki feladta….megállt..és ekkor a kis eb apró lábaival elindult felénk, miközben fogaival a nadrág alját fogta….így Taki kénytelen-kelletlen követte őt. Mikor egy emberi lépés távolságra érkezett a zsákmányával, vagyis Takival, aki ugye engedélykérés nélkül, csak úgy bejött a kertünkbe, nos akkor, de nem előbb, elengedte a nadrágot. És láss csodát: a nadrágnak semmi baja nem esett. Ekkor mondta valaki: „Nahát, ez a kis kutya úgy fogta a Taki gatyáját, mint a csipesz!” Ezért neveztük el a kis négylábút Csipesznek.

Többször is bebizonyosodott: amit Takival művelt, mindenkivel megcsinálta. Csodálatos házőrző volt, senkit nem engedett a kertbe, ha mégis, rátapadt, mint egy csipesz, és addig el nem engedte, míg a gazda elé nem vihette….

Csipeszt nem vihettük haza. De ő mindig várt ránk a nyírjesi kertben. Tudta, menni fogunk, és viszünk neki enni-inni, a kertünkre meg jobban vigyázott, mint egy oroszlán!

Egyszer aztán nem várt minket többé….remélem, jó gazdára lelt, akivel a nap minden percében játszadozhatott.