Tompa Mihály szabolcsi regéi 3. - „A halász és az aranyhal”

Gyerekkorom óta szerettem a régen volt eseményekről olvasni, még akkor is, ha azok közelebb álltak a meséhez, mint a valósághoz. Ezután, ha lehetséges volt, örömmel olvasgattam utána a valóban megtörtént eseményeknek. A rege szó újabb változata a monda, ami a nyelvújítás korában keletkezett, a mendemonda ikerszóból alakították ki a nyelvújítók.

Tompa Mihály regéje „A halász és az aranyhal” című, mint általában a mondák, vagy régebbi nevükön regék csodás elemekkel átszőve mesélik el az illető helyhez, személyhez, jelenséghez fűződő történeteket, hiedelmeket.

„Volt egyszer egy király; - már / Nem tudom a nevét, / Mert még gyermekkoromban / Hallottam e regét; - / Budán lakott, elég az / Hozzá, s magyar vala; / Kenyere háború volt, / Melyben meg is hala. / A tengerről, hol egyszer / Igy háborúskodott: / Magával egy igen szép / Aranyhalat hozott. / És a királykisasszony / Nagyon örült neki; / Hol asztalára tette,
 / Hol ablakára ki ...” Tompa Mihály: A halász és az aranyhal

A halász és az aranyhal című népregéjében Tompa Mihály a Szabolcs megyei Nagyhalász (egykor Halász) község nevének eredetéről mesél. Nyári éjszakán a Tisza-parti tűz mellett üldögélő halászok legöregebbike, Karád mesét mond a társainak. Midőn a király egy távoli országban vívott háborújából hazatért, egy arany halacskát hozott leányának ajándékba. A királykisasszony kedvenc halacskáját egy éjszaka elsodorta a hirtelen kiáradt folyó. A király nemességet és egy falut igért annak, aki meg találja. Élt ebben az időben a Tisza mentén egy szegény halász a fiával. Tompa Mihály egyik népregéjéből ismerhető, amelyhez anyagot Nagyhalászból szerzett. A halász és aranyhal című rege szerint a szegény öreg halász, akinek sikerült hálójába keríteni a királylány kedvenc halacskáját, jutalmul a királytól nemesi levelet kapott egész faluja számára, amely attól a naptól kezdve a Halász nevet viseli, és amelynek címerét is aranyhal díszíti.

Ma már csak Tompa Mihály regéjére hivatkozva emlegetik, hogy miért kapta az egykor királyi halászhely a Halász falunevet. A történelmi források ezt a várost 1245 körül említik először, mikor IV. Béla király István comesnek [ispán] adományozta. Eredeti nevét onnan kapta, hogy eleinte csak néhány kunyhóból állt, amelyekben halászok laktak, mivel régen ez a terület a Tisza gyakori kiöntése miatt majdnem mindig víz alatt volt, és nagyon bőséges volt a halállomány is.

A Rétköz fennállása idején a falut víz vette körül, szárazon csupán Nyíregyháza és Kemecse felől lehetett megközelíteni. Míg a lecsapolások előtt a népesség fő megélhetését a rétben folytatott állattenyésztés és a halászat biztosította, később a szárazra került jó minőségű talajon a lakosság intenzív földművelésbe kezdett, s a település máig megőrizte mezőgazdasági jellegét.

A lakosság közül csak a fiatalok foglalkoztak halfogással, az idősebb emberek csak nyáron töltötték idejüket halászattal. Akiknek volt puskájuk azok vadkacsát lőttek. Régen ezen a területen engedélyezve volt a szabadhalászat, de éjjel régen is tilos volt halászni, mert éjszaka a halak kevésbé óvatosak, könnyebben zsákmányolhatók, ezzel a tilalommal védték a halállományt.

Nagyhalászban mindig nagy jelentősége volt a legelőknek és a jószágtartásnak. 1791-es mérések szerint a településnek 122 hold legelője volt. Ez 1895-re 1951 hold lett. A jószágok közül általában a szarvasmarha, a sertés, a ló és a juh terjedt el.