Kétszer volt főispán gr.Vay Gábor (1906-1909). [1] Általános volt az öröm és a lelkesedés, amikor a király Szabolcs vármegye főispánjává gróf Vay Gábort nevezte ki.
A berkeszi gróf Vay Gábor kétszer volt Szabolcs vármegye főispánja kép: gróf Vay Gábor (a festmény a FETIVIZIG Vízügyi Múzeumának tulajdona) Forrás: https://www.facebook.com/berkeszesavayak
Tanulmányaim és tanulmányi útjaim során számos érdekes történetet olvastam, vagy számos érdekes történettel találkoztam. Most már túl a 70. évemen, szívesen emlékezek vissza ezekre, szívesen adom közre kedves olvasóimnak.
Tanulmányaim és tanulmányi útjaim során számos érdekes történetet olvastam, vagy számos érdekes történettel találkoztam. Most már túl a 70. évemen, szívesen emlékezek vissza ezekre, szívesen adom közre kedves olvasóimnak.
Miért is nevezzük hősnek? Nos azért, mert 20 évesen, az addig felépített sport eredményei egyszerre vált a múlté. Tervek váltak foszlánnyá, elszállott mint egy felhő az égen. Nem így tervezte a felnőtté válást nagyon nem így! A baleset mindent átírt! De hála Istennek ÉLETBEN maradt!!!
1918 áprilisára–májusára az Osztrák-Magyar Monarchia tartalékai végképp kifogytak. Nemcsak élelemről, nyersanyagról volt szó, hanem lelki tartalékokról. Lázadoztak a katonák, forrongtak a nemzetiségek. 1918 májusában Pécsett tört ki az első világháború korának egyik legnagyobb és legtragikusabb hazai felkelése.
1954 őszén Kreskay Miklós a szabolcsi Berkeszen járt egy családnál. Az egyik gyermek egy könyvet tett elé, fellapozva abban Petőfi „Véres napokról álmodom...” című versét, s boldog büszkeséggel mutatott rá a vers alatti „Berkesz” helynévre. Büszkélkedett azzal, hogy ezt a verset Petőfi a mi falunkban írta. Magyarországnak akkor ez az egyetlen Berkesz nevű települése volt. Általában elfogadott volt az a hiedelem a falusiak számára, hogy Petőfi ezt a versét a szabolcsi Berkeszen írta.
kép: Berkesz (Szabolcs Szatmár Bereg vármegye Ferró Csaba felvétele)Forrás: https://www.facebook.com/berkeszesavayak
Egy igazi Hős története! Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye záhonyi lakos Hősünk ahogy mindenki így ismeri Sanci története!
2006 telén történt, hogy egy balassagyarmati barátommal, Gaál Dénessel Székelyföldre látogattunk, hogy az előző évben megjelent könyvemet Csíkszentmártonban bemutassuk. Az alkalmat összekötöttük egy kis fényképezőgépes és filmfelvevős „medve vadászattal”.
2022 áprilisában a Fehérgyarmaton lakó húgomtól kaptam az alábbi üzenetet: „Egy séta alkalmával betévedtünk a régi temetőbe, ahol találtam egy sírkövet, aminek fotóját érdekességképpen elküldöm, hiszen Dabasról származó Halász Jenő feleségének nyughelye. De hogy került ide a feleség? Nem tudom. A sírkő ledőlt, belepte a moha, de megtisztogattam, és elég jól olvasható az írás.” (A sírkő felirata: „A. B. F. R. A. Dr. Dabasi Jenőné mezőszegedi Szegedy Klára 1863 – 1911 Béke hamvaira!”)
A minap a Három Határ Hírei on-line lap „Hírek külföldről” rovatában olvastam egy MTI hírt, hogy „egy agyvérzésgyanús esethez kihívott kolozsvári mentőorvos azt követelte egy magyar család tagjaitól, hogy az ő jelenlétében románul beszéljenek egymással…”
