Mi Szabolcsiak... - Kondás Attila írása
A Felmenőim között mindenki kivétel nèlkül Szabolcsi Ember volt és én sem felejtettem el soha sem hogy honnan idultam el.

- Írta: Kondás Attila
- Kategória: Olvasói történetek
- Találatok: 1632
A Felmenőim között mindenki kivétel nèlkül Szabolcsi Ember volt és én sem felejtettem el soha sem hogy honnan idultam el.

Pákozdnál a magyar honvédsereg megállította Josip Jelačić horvát bán Pest-Buda felé törő csapatait. A csata végül is fegyverszünettel ért véget, de a stratégiai siker egyértelműen a miénk volt, annak ellenére, hogy Móga János magyar fővezér serege Martonvásárig vonult vissza. Annak jártam utána, hogy ki volt Móga János?

Építettek egy modern gépkarbantartó állomást Nyírtasson, ahol a berkeszi Bodnár István is volt műhelyvezető.
kép: Alma csomagolása exportra 1980-as években a nyírtassi Dózsa Tsz-ben (K Nagy Béláné,
Gerzsánszki Andrásné, Balogh Józsefné, Gyökér Jánosné, Császár Lászlóné, Szidor Istvánné, Halász Istvánné, Halász Péterné, Ősz Bertalanné ( a fénykép Gerzsánszki Ibolya tulajdona)
Manapság, ha egyáltalán említik I. Rákóczi György nevét, többnyire csak Bethlen Gábor kevéssé méltó utódjaként emlékeznek rá, ám ezt csak ellenségei állították róla. Zrínyi Miklósnak a költőnek és hadvezérnek pedig a törökök elleni sikereit említik. Alig vannak olyanok, akik hallottak arról, hogy egymás ellen is harcoltak.

Igmándy-Hegyessy Géza a Vitézi Rend ügyvezető törzskapitánya puskatűzzel fogadta a budai várba vonuló fasiszta megszállókat, ezért 1944 októberében a Gestapo deportálta. Túl a 90. évén már nem pontosan emlékezett az eseményekre.

A majorság, az uradalmi istállók megmaradtak, és ezekben kezdődött el a munka. Az állományt fejleszteni kellett. Nagyon nehéz volt a kezdet. A kisvárdai bankhoz kellett fordulni hitelért ahhoz, hogy megindulhasson a termelés.
dr. Técsy László és kollégái, továbbképzésen ( a fénykép dr. Técsy László tulajdona)
Reviczky Imre alezredes, ezredes, posztumusz vezérőrnagy részt vett két világháborúban, üldözte két diktatúra, dicsérte két ország sajtója és lapátolt szenet is. Bárhova vetette a sors, ember maradt, a legnagyobb embertelenségben is. 1943. augusztusában Nyíregyházán is szolgált mint pótezred-parancsnok.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye mindig arról volt híres, hogy nagybirtokos földesurak területe. A megye történelméről elmondhatjuk, hogy a legsúlyosabb elnyomás nehezedett itt a föld népére, a parasztság állandó harcot folytatott az emberibb életmódért. A múlt harcai azonban nem vezettek eredményre.

1944. augusztus 3-ára virradó éjjel számolták fel a nácik az auschwitz-birkenaui lágerben kialakított cigány családi tábort. Közel háromezer férfit, nőt és gyermeket pusztítottak el a gázkamrákban. Velük együtt ezen a napon a II. világháború alatt Európa-szerte tízezrével meggyilkolt szintikre és romákra is emlékeznek augusztus 2-án, ami a Cigány Világszövetség 1972-es párizsi kongresszusának határozata alapján lett a roma holokauszt nemzetközi emléknapja.

Néhány éve egy előadás megtartására kértek fel, aminek ez lett volna a címe: „Családok az első világháborús Magyarországon”. Kérdeztem a megbízót, hogy mely családokról van szó? Az arisztokrata, a középosztálybeli, vagy a proletár családokról? Válasz: a magyar családokról. Sokak gondolkozásában ez még mindig ilyen egyszerű.
