Nyíregyháza és a Beneš-dekrétumok

A 2025 decemberében elfogadott szlovák törvénymódosítás alapján hat hónap börtönnel is büntethetnék a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezőit. A dekrétumok alapján a csehszlovák kormány nem kívánt helyet biztosítani a két nem szláv kisebbségnek, a németeknek és a magyaroknak.

A Beneš-dekrétumok második világháború utáni csehszlovák államiságot megalapozó 143 elnöki rendelet neve. Ezek közül 13 jogszabály foglalkozik a németek és magyarok kollektív bűnösségével.

1918-ban létrejött Csehszlovákia szlovák felében kétmillió szlovák mellett több mint egymillió magyar és több százezer ruszin és német élt. Edvard Beneš csehszlovák elnök Csehszlovákia szlávvá tétele érdekében a második világháború után hárommillió szudétanémettől szabadult meg, Kárpátalját a ruszinokkal együtt a Szovjetuniónak adta.

Ezután hozzálátott a szlovákiai magyarok elleni intézkedések meghozatalához.

Az 1946 februárjában megkötött csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény szerint annyi magyart lehetett volna kitelepíteni Csehszlovákiából, ahány szlovák nemzetiségű jelentkezett a hatóságoknál, hogy a jövőben a szlovák állam keretei között kíván élni. Ez nem igen sikerült, mert a Magyarországra elmenekült vagy kitelepített mintegy 110 ezer szlovákiai magyar házaiba mindössze 65 ezer szlovák nemzetiségű személyt tudtak telepíteni.

A csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezménynek vannak Nyíregyházát érintő vonatkozásai is. Nyíregyházáról és a hozzá tartozó tanyabokrokból 1946 tavaszán több mint hatezer szlovák jelentkezett a Csehszlovákiába való áttelepülésre. Ezek egy részét már 1946 őszén, teherautókon átszállították Csehszlovákiába. A többiek csak a hivatalos cserevonatokkal 1947. április 11-én indultak el új otthonukba.

A nyíregyházi szlovákok részére Lévát és környékét jelölték ki a letelepedés helyeként.

A Léváról Magyarországra telepített magyarokat Nyíregyházára és környékére kellett volna telepíteni, ezzel szemben a korábban németek által lakott déli országrészbe telepítették őket. A Nyíregyházáról 1946 őszén eltávozott 576 szlovák személy teherautóin főként vagyontalanok és diákok költöztek el, így utánuk betelepítésre használható ingatlan nem maradt.

1947 áprilisában Nyíregyháza volt az első olyan település, ahol megindulhatott a Szlovákiából érkező magyarok letelepítése, a szlovákok által hátrahagyott ingatlanokba. A lakosságcserében részt vevő szlovákok és magyarok gazdaságilag eltérő potenciállal rendelkeztek, amelyet Nyíregyháza példája is igazol. A Nyíregyházára és környékére telepített csehszlovákiai magyarok letelepítést elsősorban a megfelelő lakások hiánya és a korlátozott megélhetési lehetőségek akadályozták. Mivel üres porták leginkább a várostól távol fekvő tanyabokrokban voltak, a felvidéki magyarok nagy része a várostól való távolság és a lakások rossz minősége miatt kérték átirányításukat az ország más részeibe. A város alapvetően mezőgazdasági jellege nem tette lehetővé a felvidéki iparos és kereskedőcsaládok megélhetését, így ők elköltöztek.

A kényszerű kitelepítéssel járó érzelmi és megélhetési veszteségeken túl a városba irányított felvidéki magyarok a részükre kiutalt új otthonokba sokszor a bútoraikat sem tudták bevinni. Megfelelő méretű és állapotú istállók hiányában az állatállományuknak sem volt hely.

Az Országgyűlés 2012. december 3-án nyilvánította a „Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjává” április 12-ét, a magyar lakosság Csehszlovákiából történő kitelepítésének kezdőnapját. Így emlékeztek meg a Beneš-dekrétumok következtében Magyarországra telepített és a Csehszlovákiában maradt, de csehországi kényszermunkára deportált magyarokról is.