Olvasói történetek

Hat éve járom a helyszíneket bűnügyi, baleseti és bírósági tudósítóként. Láttam roncsokat az utak mentén és csendes összeomlásokat a tárgyalótermekben. Ami közös bennük: egyetlen ügy sem fekete vagy fehér. Az igazság mindig az árnyalatokban, az oda vezető rögös utakban és az összetört emberi sorsokban rejlik. De ezek a történetek súlyosak; rétegenként rakódnak ránk, és ha nem vigyázunk, lassan felemésztik a lelket. Hogy ez ne történjen meg, elkezdtem írni. Így adok teret a sorsoknak, és így szabadítom fel magam a látottak súlya alól.

Krúdy Gyula valószínűleg hallott a Jósa családban élő legendáról, hogy Jósa Miklós, Jósa András egyik őse kuruc volt, Zrínyi Ilona és Thököly Imre feltétlen híve. Az ős, Jósa Miklóst Caraffa tábornok [Antonio Caraffa zsoldosvezér az Északkelet-Magyarországon állomásozó császári csapatok fővezére] kivégeztette. Krúdy regényt tervezett írni Jósa András életéről, aminek már a címét is kitalálta: „A pajkos kuruc”. [talán a „Nyíri pajkos” novellája után]

• november 15, 2025
• Írta: Tarnay M.
• Kategória: Olvasói történetek
• Találatok: 596

Báró barbácsi és vitézvári Simonyi József óbester [németül-Oberst] a néphagyományban, mint „a legvitézebb huszár” él. A Simonyi nevet (eredeti nevén Simon) is később vette fel és az sem biztos, hogy Nagykállóban született.

Berkesz község egyháztörténetéről a legkorábbi adatokat Németh Péter könyvében találjuk meg. Berkeszen először katolikus templomot említenek a korabeli források. A fent megnevezett szerző foglalkozott a középkori Szabolcs megyével. Írásában megemlíti, hogy a falunak 1343-ban szentelték fel a kőből épített egyházát Szent Miklós tiszteletére. ^[1] A korabeli regesztra azt is megemlíti, hogy 1406-ban tető és torony nélkül maradt mindez.

A novemberi szürkületnek külön illata van. Nedves avar, gyertyaláng és hideg kő keveredik a levegőben, amikor az emberek megindulnak a temetők felé. Halottak napján a város is elcsendesedik: a zajos utcákon lassabb léptű az ember, a virágárusok előtt mécsesek pislákolnak, s a koszorúk illata átitatja az őszi levegőt.

Múltidéző. Ilyenek voltak a November elsejék.... Azokra a November elsejékre gondolok, amikor még nem rohant senki , mindenre volt idő, összetartottak az Emberek és együtt emlékeztünk az elhunyt szeretteinkre.

Valószínűleg 1667-ben épült a nemesborzovai fa harangtorony, ami már negyven éve a Szentendrei Skanzen szimbóluma. A szatmári falucska az ezredforduló tájékán szerette volna visszakapni az ősi építményt, de erre akkor nem volt mód, így 2001-ben annak másolatát állították föl az eredeti helyen.

Milyen lenne a magyar 1-eurós érme? Bulgáriában már arra készülnek, hogy jövőre már nem levával, hanem euróval fizetnek majd a boltokban.

„…Rosszat nem mondhatsz rám, amit meg ne tetéznék; / katona vagyok katonák közt, / s te vagy a vészfék; …”[Szabó Lőrinc: Melletted]