„… Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet, elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...” Sajnos ezek s szavak 2013 tavasza óta valóságosak.
2007 óta vagyok tagja a „Bazsalicska” citeraegyüttesnek, a magyarországi szlovák népzene megőrzésére fókuszálva. Akik a csoportban nem szlovákok, a dalokat megtanulják, és citerával kísérve éneklik.
Amikor a gyerekek felnőnek, előbb-utóbb óvodába kerülnek. Mert anyukával nagyon jó lenni, apával is, de szükség van a pajtásokra, és abból a legtöbb az oviban van.
„Micsoda név ez micsoda név ez istenem / Udud Udud nem ismerem / mondták sokan mondják ma is / pedig nem korcs ez nem hamis / udud ruszin szó egy madár / manapság igaz ritka már / a tarka búbosbanka hát nem kell szégyelnie magát / ruszin őseim Ududok rólatok semmit nem tudok / de viselem a nevetek amig vagyok …”
Végh Antal tanulmányait Jánkmajtison kezdte, Szatmárnémetiben folytatta, majd a Debreceni Református Kollégiumban fejezte be. Egerben szerzett magyar-történelem szakos tanári oklevelet. Tanított Gáborjánban, Újfehértón és a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban.
Vince nagyszerű, hatéves kisfiú volt. Okos volt, és ügyes, barátságos és segítőkész, alkalom adtán volt csak szófogadatlan, de ez igazán ritkán esett meg.
Szervusz! Pamacs vagyok, a keverék kutya. Anyukám Jula, hatalmas komondor volt, Apukám pedig Rezső, egy rövid szőrű Cane Corso, azaz olasz masztiff. Jómagam egy hideg októberi napon születtem, váratlanul, és véletlenül landoltam a puha hóbuckák között.
1975-ben az akkori Kossuth Lajos Katonai főiskolára látogatott Béres Ferenc énekművész a Néphadsereg Művészegyüttesének szólistája. Az előadásra elkísérte Czine Mihály, aki Béresnek közismerten jó barátja volt. Az előadáson részt vett, Oláh István altábornagy az akkori vezérkari főnök is. Amikor találkoztak őszinte szeretettel ölelte meg egymást a három férfi.
1869. május 12.-én született Nyíregyházán, régi dobsinai, evangélikus német polgári családban. Ősei 1326 óta űzték a bányászatot szabad polgárokként, majd 1741-ben magyar nemességet szereztek. Apja uradalmi tiszttartó volt Oroson, majd a nyíregyházi fogházban felügyelő.
Az elmúlt héten ismét kaptam egy újságcikket egyik szabolcsi barátomtól, a cikk a Nyírvidék című lapban [a lapot 1880 és 1944 között Nyíregyházán adták ki] jelent meg 100 évvel ezelőtt, 1926. január 1-jén, pénteken.
