Széles András a matolcsi népzenész

2007 óta vagyok tagja a „Bazsalicska” citeraegyüttesnek, a magyarországi szlovák népzene megőrzésére fókuszálva. Akik a csoportban nem szlovákok, a dalokat megtanulják, és citerával kísérve éneklik.

Minősítő versenyeken gyakran találkoztam Széles Andrással, aki általában a zsűriben tevékenykedett és a minősítő szüneteiben bemutatót tartott citeratudásából.

Széles András 1963. március 15-én született Mátészalkán. Tunyogmatolcson ismerkedett meg a citerajátékkal 9 éves korában. Helyi idősek voltak az első népzenei tanítói. Énekelt a helyi népdalkörben is. 1977-ben Budapestre került hangszerkészítő tanulónak. 1980-tól 12 éven át énekelt és citerázott a Budai Ilona vezette Vikár Béla Népdalkörben. Ez idő alatt többször muzsikált külföldön is. 1981-ben nyerte el a „Népművészet Ifjú Mestere” kitüntető címet, majd megszerezte az Okleveles Művészet Oktatói engedélyt.

1985-től két évig katonai szolgálatot teljesített ahol főleg szólóban zenélt. 1987-től ORI vizsgával hivatásos előadóművészként szólóban és zenekarban, néptáncegyüttesek műsorában szerepelt. 1984-től több gyűjtésben is részt vett a Nyírségben, Szatmárban, a Galga mentén, Nógrádban, valamint szülőfalujában.

1989-től a Kispesti Zeneiskola citeratanára. 1995-től a „Kispest” Citeraegyüttest vezeti. 1996-tól minden évben részt vesz a Nemzetközi Népművészeti Tábor szervezésében és vezetésében. Jelenleg a Kispesti Alapfokú Művészetoktatási Intézményben főállásban dolgozik. 1999-től tagja a Vass Lajos Népzenei Szövetségnek, ami 1995-ben alakult azzal a céllal, hogy összefogja és segítse a Kárpát-medencében élő, működő népdalköröket, népzenei csoportokat, a népzenét, néphagyományainkat éltető közösségeket, egyéneket.

Hogy mikor jelent meg a citera a magyar zenetörténetben, nem tudjuk biztosan. Ami biztos, 1916-ban készítette Kodály Zoltán az első citerás felvételt Nagyszalontán. Nem kell tudni valamilyen alaphangszeren játszani ahhoz, hogy valaki citerázzon, mert a citera nem kötődik más hangszerhez, a citerás általában saját magát kíséri.

Széles András és zenésztársainak koncertjein jóval többre számíthatunk, mint egy szép zenei élményre. Egy olyan muzsikust ismerhetünk meg, aki az idős mesterektől nemcsak a hangokat, hanem a zene iránti tiszteletet és felelősséget is megtanulta. A citera az 1980-as évekre eltűnt a népzenéből, mert nagyon sok hangszeres hagyományőrző addigra elhunyt. Napjainkban ismét a reneszánszát éli a citeramuzsika. Ma már felsőfokon is lehet citerát tanulni a Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetében és Budapesten a Liszt Ferenc Zeneakadémián. Szerencsére Széles András is azon munkálkodik, hogy minél több fiatal szeresse meg a citeramuzsikát, a népdalokat és élje meg a népi hagyományokat.

„A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!” (Sebő Ferenc)