Tompa Mihály szabolcsi regéi 2. - A két íjász monda

Gyerekkorom óta szeretek a régen volt eseményekről olvasni, még akkor is, ha azok közelebb állnak a meséhez, mint a valósághoz. A rege szó újabb változata a monda, ami a nyelvújítás korában keletkezett, a mendemonda ikerszóból alakították ki a nyelvújítók.

Tompa Mihály szegény sorsú foltozóvarga [szegények számára készített lábbelit és azok javításával is foglalkozó szakképzett cipész] gyermeke volt. Esztendőkön át szolgadiákként [lakás és élelem fejében kiszolgálta a birtokosfiúkat] megfordult Szabolcs-Szatmárban is, ahonnan ezt a három népregét [Sülyedés, A két íjász, A halász és az aranyhal] gyűjtötte. A Vencel névhez fűződik az a monda, amelyet Tompa Mihály 1846-ban dolgozott fel „A két íjász” című művében Vencsellő és Kenézlő eredetére kereste a választ.

„A földet, melyen elhullt Vencel kegyetlenül: Kenéz kíséretének engedte át lakhelyül. S hol Vencel lőtt: Vencsellő építteték, s maig lakóinak ajkiról más hon nyelve hallatik.” [Tompa Mihály: A két íjász]

A költemény két Tisza menti község, a szabolcsi Vencsellő és a Tisza túlpartján fekvő Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Kenézlő keletkezés mítoszáról így szól: Hatalmas úr lakott valaha e tájon, kinek birtoka a Tisza mindkét partjára kiterjedt. Fiú örököse nem volt, csak egy gyönyörű lánya. Nap-nap után jöttek a kérők, köztük a német lovag, Venczel és a magyar vitéz, Kenéz, akik meg akartak vívni a lányért.

Az apa kívánságára a viadal nyíllal történt. A Tisza két partján felállt vitézek közül előbb Venczel lőtt, de nem talált. Utána Kenéz nyílvesszője röpült, egyenesen Venczel szívébe. Mindez a történelmi forrásoknak ellent mond, mert Szent István és Gizella házasságával érkeztek bajor lovagok az országba, köztük volt Vencellin is, aki az egyik vezére lett a Koppány ellen indított seregnek.

Anonimus Gestája szerint 998-ban a Veszprém környékén vívott csatában Vencellin lefejeztette Koppányt, míg a hagyomány azt állítja, hogy párbajban ölte meg, akinek a hada szétfutott és Vajk [Szent István] teljes győzelmet aratott. Talán ez a párbaj ihlette a vencsellői regét. Amiben a szép leány a győztes Kenézé lett. Ott telepedtek meg a Tisza túlsó partján, ahonnan Kenéz lőtt, és lett a falu neve Kenézlő. A szabolcsi Tiszaparton, ahonnan Venczel lőtt, az elesett német lovag kísérete épített falut, s az a Vencsellő nevet kapta.

A település neve ma Gávavencsellő, ami a korábban Gáva és Vencsellő települések egyesítésével jött létre. Gáva és Vencsellő szintén egyike a legrégibb szabolcsi településeknek, a 11-12. században keletkeztek. Vencsellő nevét az 1067. év körüli időkben Wensellev alakban írták. Tompa Mihály regéjének nincs történeti alapja, de azért ma is emlegetik.

1784-ben telepítettek ide svábokat kb. 40 családot. Ez volt a II. József által szorgalmazott harmadik telepítési hullám. [Első 1689–1740 III. Károly idején földesúri magánbetelepítés volt. A második Mária Terézia idején már kamarai betelepítés volt 1740-1780 és a harmadik hullám II. József 1782. évi pátense alapján kezdődött.] Összesen 7600 német telepes érkezett az országba. A betelepült családok ingyen kaptak portákat és jutányosan földeket. A svábok által lakott terület az Új-Vencsellő nevet kapta a Tisza mentén lévő Ó-Vencsellőn pedig magyarok éltek.

Kenézlő település a honfoglalás korában jött létre. A falut elsőként 1239-ben említik „Keleznei” néven. A község neve nagyobb valószínűséggel a délszláv eredetű „knyez” [fejedelem, herceg], vagy a bolgár „falu bírája” szóból ered. 1410-ben a település nevét Felkenézlő néven írták csak a 16. század elején találkozunk először a Kenézlő névvel.