A termelőszövetkezet Berkeszen I.rész

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye mindig arról volt híres, hogy nagybirtokos földesurak területe. A megye történelméről elmondhatjuk, hogy a legsúlyosabb elnyomás nehezedett itt a föld népére, a parasztság állandó harcot folytatott az emberibb életmódért. A múlt harcai azonban nem vezettek eredményre.

1437-ben elbukott Tarpai Márton felkelése. 1514-ben Nagy György toborozta és vezette volna Dózsa táborába Szabolcs parasztjait, de a megyei bandériumok leverték ezt a felkelést is. 1703-ban a Tiszahát kurucai mozdultak meg Esze Tamás vezetésével. 1848-49-ben birtokába akarta venni a földet a szabolcs-szatmári nép, ehelyett sokan börtönbüntetést kaptak. 1919 forradalmi parasztjaira is ez a sors várt. Bajcsy-Zsilinszky Endre mögött sorakozott fel az ellenforradalmi korszak éveiben a kuruc Tarpa népe, de a szabadság és az ezeréves juss megszerzése még messze volt. Szabolcs-Szatmár továbbra is a nagybirtok földje maradt. Az 1935. évi statisztika szerint a 100 holdon felüli birtokok bérlete túlnyomó részben közép- és nagybérlők kezén volt, s a bérbeadott birtokoknak csak 14,7 százaléka került szabolcsi kisbérlők kezére akkor, mikor az országos átlag 28,1% volt.^[1] A földműves lakosság helyzetét súlyosbította az a körülmény is, hogy Szabolcs-Szatmár az ország legjobban szaporodó megyéje volt, s az elmaradt, egyoldalú mezőgazdaság mellett ipar híján a lakosság növekedése még inkább csökkentette a munka és kereseti lehetőségeket. A megye lakossága 1900-tól 1938-ig mintegy egyharmadával nőtt meg.^[2]

Berkeszen az 1926-es összeírások szerint a község területe 2290 katasztrális hold, ebből szántó 1642, kert 9, rét 118, legelő 93, szőlő 63, nádas 10, erdő 244. Összes termőterület 2149, terméketlen 111 kh. 1920-ban 125 házban 850-en laktak. Birtokos és bérlő 43 lakos volt. Ebből a földbirtokosok a következő földekkel rendelkeztek: Buda Dániel 16 holddal, Buda Károly 15 holddal, Dajka Károly 16 holddal, Kaszás Gyula 28 holddal, Nagy Bertalan 32 holddal, Nagy Imre 12 holddal. ^[3]A birtokok 76 %-a 100 holdon felüli - gr. Vay Gábor tulajdona, 24 %-a 20 holdon aluli. A gróf földjeinek 20%-át őszi búzával, 14%-át őszi rozzsal, 11%-át tengerivel, 14%-át burgonyával, 17%-át pedig takarmánynövényekkel ültette be. Állatállomány: 216 db szarvasmarha, 146 db ló, 369 db sertés és 275 db juh.^[4]

Az 1945-ben véget ért II. világháború után a Vay-család birtokai a magyar állam és az emberek tulajdonába kerültek.  A földnélküli embereket a földesúr területeinek kimérésével tudták területhez juttatni. Az állatállományból a háború végére szinte semmi nem maradt meg. A földreform megoldásának körvonalai 1944 végén bontakoztak ki, amikor december 2-án Szegeden megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. A Függetlenségi Front programját a MKP dolgozta ki.

Ez a program tűzte ki célul, hogy „a mezőgazdasági munkások és cselédek, a törpe- és kisbirtokosok, a magyar nép e legszámosabb és legszegényebb rétegének felemelésére, a magyar demokrácia alapjainak megszilárdítására, a legrövidebb határidőn belül, a földigénylők közreműködésével" hazánkban széleskörű földreformot hajtsanak végre, és a földreform céljaira vegyék igénybe a hazaárulók, a háborús bűnösök, a Volksbund tagok és a német hadseregben szolgáltak birtokait. Ezeket a birtokokat teljes egészükben, minden felszerelésükkel együtt el kell kobozni.^[5] A falusiak, a tanyák népei, az uradalmak cselédei a felszabadulás után elkezdtek gyűlésezni, vitázni, arról tárgyalni, hogyan lehetne szétosztani a földet. Egyre erőteljesebb hangot kap e vitákon az a vélemény, hogy a föld azé, aki megműveli, s jogtalanul bírja a földet az, aki nem dolgozza, hanem csak másokkal művelteti.^[6]

Berkesz községben az elsők között - 1945 áprilisában - megalakult a Földosztó Bizottság, és megkezdődött a földosztás. Juhász Károly volt a földigénylő bizottság elnöke. Azoknak a családoknak, akik földterülettel nem rendelkeztek, a családon belüli létszám döntötte el, hogy milyen nagyságú földterületet kaphatnak.  Berkesz határában 2290 kh volt a földterület, amiből kimérhettek a földnélküli falusiak között. A földosztás során 160-an adtak be földigényt összesen 636,6 katasztrális holdra, ezen felül a falu is adott be községi legelőre kérelmet 100 katasztrális hold értékben.  69 család adott be házhelyigényt 25,8 katasztrális hold területre. Valamennyi igénylő megkapta a földterületeket.

A föld kiosztása után december 05-én pedig megalakult egy korlátolt felelősségű szövetkezet a berkeszi lakosok összefogásával, amely a Berkeszi Általános Népszövetkezet^[7] néven került bejegyzésre 1945. 12. 20-án. Székhelye Berkesz volt, célja pedig a tagok életszínvonalának emelése, jövedelmének fokozása a kölcsönös segítség alapján. Feladatkörét az alábbiakban határozták meg:

1. Értékesíti a tagok terményeit a lehetőségeknek megfelelően a tagokkal történő egyeztetés után.
2. Beszerzi mindazokat az anyagokat, gépeket stb., amelyekre a tagjainak szüksége van.
3. A mezőgazdasági termények számára feldolgozó üzemet létesít, illetve igénybe vesz a megfelelő jogi kereteken belül.
4. Szövetkezeti bolt létrehozása és a mezőgazdasággal és kiegészítő termékekkel történő kereskedés megvalósítása.

A szövetkezetnél jegyzendő üzletrészt 250 pengőben határozták meg, a tag az üzletrész mértékéig volt felelős. Létrehoztak egy igazgatótanácsot, amely legalább 3, legfeljebb 10 tagból állt. Vezetőségi tagok közé választották: Varga Dezsőt, B. Nagy Gyulát, Pócsi Jenőt, Izsák Károlyt és Kaszás Istvánt. Az 1947. február 22-én tartott közgyűlésen érdemlegesen nem változtattak az alapszabályon.

1948 után a magyarországi választásokat a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) nyerte, amely sztálinista irányvonalat követő kommunista párt volt Magyarországon 1948 és 1956 között. ^[8]A választások után a berkeszi szövetkezet átalakult, és Bajcsy-Zsilinszky Mezőgazdasági Termelőszövetkezetként működött tovább. id Sipos… volt az elnök és Forgony Sándor volt a pénztáros. A termelőszövetkezet vezetőségében megjelentek az MDP iránt elkötelezett tagok is. 1948 után, a szocializmus első időszakában az agitáció korszakáról beszélhetünk, ahol folyamatosan arra vették rá az önálló gazdákat, hogy lépjenek be a szövetkezetbe. Állandó propagandával és különböző beszámolójelentésekkel árasztották el a falu gazdáit, hogy jobban járnak, ha a termelőszövetkezetben folytatják tovább az életüket. Természetesen voltak olyan gazdák, akik nem hittek a szocialista agitációs gépezetnek, és önállóan próbáltak érvényesülni. A belépést elodázhatták, de olyan gazdasági helyzetet teremtettek, hogy egyedül nem vagy nagyon nehezen tudtak érvényesülni. Voltak olyan gazdák, akiket megfélemlítettek. Így az ő belépésük után a többi gazda már hamarabb szövetkezeti taggá vált. Az első időszakban a munkafegyelem és a szakértelem nem volt megfelelő az együtt dolgozóknál, nem alakult ki a közösségi szellem, ahol jól ment, ott pedig elbizakodottak lettek. ^[9]

Az 1950-es években megalakult a berkeszi tanács és létrejött a gépállomás Demecserben, ahonnan a különböző gépeket használták a környező települések szövetkezetei. Tóth András és Szabó László dolgozott Berkeszről a gépállomáson egy G 35-ös géppel. Berkeszre Bagossy Ferenc elnököt és Újvári Ferenc agronómust nevezték ki, hogy irányítsa a tervezett munkálatokat.

A politikai vezetés egy külsős személyt küldött ki a községbe, ők voltak a népnevelők. Berkeszre Miklósi elvtársat küldték, aki régen a Vay-gróféknál volt hol Nyírtasson, hol Berkeszen kocsis. A faluból szintén a DÉFOSZ képzésre küldtek helyi lakosokat, akik a falun belül oktatták-nevelték a falusiakat, segítettek kiszámolni a beadandó terményt, mennyit kell a gépért, vetőmagért, pótőrlésért fizetni. Elkészítették a tiszta haszonról a jelentést. Berkeszen G Nagy Lajos, Juhász István, Kántor Dénes, Demeter Károly volt a helyi szinten felelős nevelő. Két brigádban dolgoztak a cséplőgépeken. Az 1-es brigád munkástagjai: Ősz Lajos, Juhász Péter kévevágó és Pásztor Károly kazalmester. A 2-es brigád tagjai: Rácz István kévevágó, Rácz Demeter kazalmester. ^[10]Agitálták példamutató munkájukkal a falusiakat. A cséplőbrigádok folyamatosan dolgoztak éjjel-nappal. 19 órát termeltek, 5 órát karbantartották a gépeket, házról házra mentek, ahol csépelni kellett a gabonát.

A szövetkezetben meghatározták, hogy milyen növényeket termesszenek: a földesúri birtokból maradt almást hasznosították, szőlőt, kenyérgabonát, kukoricát, burgonyát és állattakarmányt termeltek. Működtették a megmaradt szeszfőzdét, és használták az uradalmi gépeket, eszközöket. Az állattenyésztés során szarvasmarhát, sertést és tyúkokat tartottak.