Vadászpuskával a németek ellen

Igmándy-Hegyessy Géza a Vitézi Rend ügyvezető törzskapitánya puskatűzzel fogadta a budai várba vonuló fasiszta megszállókat, ezért 1944 októberében a Gestapo deportálta. Túl a 90. évén már nem pontosan emlékezett az eseményekre.

Igmándy-Hegyessy Géza 98 éves korában a Szigetvár melletti Domoloson hunyt el. 1937-ig Horthy Miklós kormányzó testőrségének volt a parancsnoka. Örökös tagja volt az országgyűlés felső házának, és amíg működött, 1944-ig ő volt a Vitézi Rend ügyvezető törzskapitánya, Horthy Miklós kormányzó bizalmasa. [Visszaemlékezéseit 4 magnókazettán őrzöm.]

„…1944 október 16-án tudomást szereztem arról, hogy a németek a várba fognak felvonulni és kényszerítik az ott lévő testőrséget a megadásra. […] A Várlaja utca 9/b alatti családi házam első emeletéről tüzeltem a Lovas úton rendben felvonuló németekre. …”

Megakadályozni nem tudtuk, [hogy a németek megszállják az országot, csak mutatni akartuk, hogy nem mindenki látja őket szívesen Magyarországon] hanem van bizonyos fokú ellenállás.

„… betörtek a házamba, öten letiportak, összekötöztek, nem bírtam már védekezni, bedobtak egy autóba és fölvittek a várba. December 6-án nyolcad magammal kivittek Bécsbe, ahol piszkos poloskás vagonokba raktak és elvittek Danzigba [Gdansk város, Lengyelországban], Danzigból tovább, körülbelül 12 börtönön keresztül Buchenwaldba, és elvittek a Brenneren keresztül Dél Tirolba Niederdorf, olaszul Villabassa községbe, ahol elhatározták, hogy mind a 153-unkat kivégeznek. 5 vagy 6 akasztófát állítottak fel és elkezdték azt a hosszadalmas pedáns német szokást, hogy mindenkit kerestek, igazoltak tízszer, hogy meg van-e, megszökött, húzódott az idő közben kihirdették, hogy aki akar gyónni, az mehet a szemben levő templomba.

[…] Az ötös sorok legvégén álltam, a község utolsó házának a sövénye mellett. A Clermont Auvergne-i (Helyesen: Gabriel Piguet Clermont-Ferrand-i) francia püspök, aki évekig kőtörő munkása volt Hitlernek, […] mellette álltam én, következő volt egy Clemens (Gustavs Celmiņš, lett politikus) nevű rigai egyetemi tanár, a negyedik volt Kokorin, (Vaszilij Vasziljevics Kokorin) Molotov nővérének a fia és egy francia kapitány, akinek a nevét már elfelejtettem (Raymond Van Wymeersch) Én 63 éves voltam akkor.

A gyónás után visszamentünk a helyünkre, […] Én aki sokat voltam hegyvidéken [1916-tól a k.u.k. 36. gyalogos hadosztály rohamzászlóalj parancsnokaként] Hercegovinában, Boszniában, Tirolban és a többi, ismertem már azt, amikor […] megindult az északi szél, tudtam, hogy nagy havazás következik. Az a bizonyos apró hó, amit a szél mindenfelé széjjelfúj és az ember már egy méternyi távolságra sem lát.

Bekövetkezett, és én az öt társamnak azt mondtam, ha biccentek, ugorjunk át a sövényen és bújjunk el abban a nagy szénapajtában. Meg is történt, szanaszéjjel szaladt mindenki, hiába kiabált a német SS, nem tudták újból összefogni. Esett sűrűn a hó, fújt a szél, mindenki erre, mindenki arra.

És alig voltunk egy 10 percig abban a pajtában a szénába bebújva, mikor kopogott a szénapajta deszka oldala és az olasz partizánzászlóalj tört előre az erdőből, lefegyverezte a 78 SS-t, utána az amerikaiak védőőrizetébe kerültünk.”

Nem olasz partizánok hozták el a szabadulást. Hans-Günter Richardi: „SS-túszok az Alpokerődben” című, Berlinben 2006-ban megjelenet könyvében számol be erről az eseményről:

„1945. április 30-án a szintén fogoly Bogislaw von Bonin német vezérkari ezredesnek sikerült értesítenie a közelben lévő német parancsnokságot, ahonnan 15 katonával kiküldték Wichard von Alvensleben századost. Ő hozta el a szabadulást a foglyoknak. Katonáival körülvette a SS őrséget. 1945. április 30-án az SS-őrök egy busszal és egy teherautóval megszöktek.” Nem a 15 Wehrmacht katona miatt menekültek, hanem mert közeledett az amerikai hadsereg.

A könyv érdeme, hogy először dokumentálja a különleges foglyok német koncentrációs táborokból Dél-Tirolba szállítását. A 17 nemzet 139 foglyát SS-túszként vitték az Alpokba, hogy tárgyalási alapot képezzenek Ernst Kaltenbrunner számára a szövetségesekkel folytatott tárgyalásaihoz. Az internáltak között volt Kurt von Schuschnigg egykori osztrák kancellár, Léon Blum volt francia miniszterelnök és a Hitler elleni merényletet elkövetőjének, Stauffenberg ezredesnek életben hagyott családtagjai.