I. Rákóczi György és Zrínyi Miklós, mint ellenfelek

Manapság, ha egyáltalán említik I. Rákóczi György nevét, többnyire csak Bethlen Gábor kevéssé méltó utódjaként emlékeznek rá, ám ezt csak ellenségei állították róla. Zrínyi Miklósnak a költőnek és hadvezérnek pedig a törökök elleni sikereit említik. Alig vannak olyanok, akik hallottak arról, hogy egymás ellen is harcoltak.

Felsővadászi I. Rákóczi György [Szerencs, 1593 – Gyulafehérvár, 1648] 1630-tól haláláig erdélyi fejedelem. Uralkodása alatt Erdély gazdaságilag és politikailag is megerősödött. Bethlen Gábor halála után 1630. december 1-jén a segesvári országgyűlés választotta fejedelemmé. Visszavette a magánkézre került kincstári birtokokat s megtörte a nagybirtokos főrendek hatalmát, birtokaikat elkobozta, nagy részükkel a Rákóczi-család vagyonát gyarapította. I. Rákóczi György 1644-ben, a harmincéves háborúban, a Svéd Királysággal szövetségben megindította hadait III. Ferdinánd ellen.

Rövid ideig tartó hadakozás után a szultán visszaparancsolta Rákóczi hadait, így a fejedelem kénytelen volt a békekötést választani. Nem járt rosszul, mert 1645-ben, a Linzi békében megkapta Abaúj, Bereg, Borsod, Ung és Zemplén vármegyéket haláláig, Szabolcs és Szatmár vármegyéket pedig fiai is örökölhették. Nem volt ez előzmények nélküli. Bethlen Gábor 1622-ben, a nikolsburgi békében ugyanezt a hét magyarországi vármegyét kapta meg II. Ferdinándtól, ebből Zemplént, Borsodot és Abaújt élete végéig. 1645-ben III. Ferdinánd I. Rákóczi Györgynek biztosította ezen vármegyéket, amelyek közül Szabolcs és Szatmár vármegyék II. Rákóczi György kezén maradhattak haláláig [1660].

I. Rákóczi György buzgó református volt, bibliáját utazásaira és hadakozásaiba is magával vitte. Méltán érdemelte ki a „bibliás őrálló fejedelem” nevet. Feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt sokat tett a református egyház és iskoláztatás felvirágoztatásáért, de ellenségként kezelték az unitáriusokat és főleg a szombatosokat.

A fejedelem ellenfele a harmincéves háború magyarországi hadszínterén Zrínyi Miklós, gróf, a szigetvári hős dédunokája a költő és hadvezér volt, aki Ozalj [Ozaly vára Horvátországban. Horvátul: Stari grad Ozalj, a Zrínyi család ősi fészke] várában született 1620-ban és a csáktornyai erdőben 1664-ben lett vadászbaleset áldozata.

Mikor 1644-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem a magyar alkotmány és a protestáns vallás védelmére harcba indult III. Ferdinánd király ellen, Zrínyi szintén fegyvert fogott, és a török helyett saját honfitársai ellen hadakozott.

1646-ban már tábornok volt és a harmincéves háborúban megtanulta, hogy a török elleni eredményes hadakozás csak fegyelmezett, nagylétszámú és katonailag iskolázott gyalogos csapattestekkel lehetséges, a magyar katonai gondolkodás pedig az egyéni vitézségen alapuló lovas, portyázó hadviselésnél rekedt meg, ami ekkor már korszerűtlen volt. Ezt a hadviselést képviselte I. Rákóczi György és Zrínyi Miklós is.

Az 1645 végén megkötött Linzi békében I. Rákóczi György és örökösei a 7 magyarországi vármegyén kívül még több birtokadományt is kaptak. Tokaj várát, Tarcalt, Regécet és Ecsedet. A szabad vallásgyakorlat mellett az ellenreformáció idején a katolikusok kezére adott, de korábban protestáns templomok kérdését is napirendre tűzte, s a száznegyvenhat követelt templom közül 90-nek a visszaadását törvény rendelte el. A katolikus Zrínyi pedig 1647-ben horvát bán lett, a déli végek katonai főparancsnoka, a Habsburgok hűséges híve. Ekkor mindketten távoztak a Habsburgok magyarországi hadszínteréről.