A termelőszövetkezet Berkeszen - 3. rész

Építettek egy modern gépkarbantartó állomást Nyírtasson, ahol a berkeszi Bodnár István is volt műhelyvezető.

kép: Alma csomagolása exportra 1980-as években a nyírtassi Dózsa Tsz-ben (K Nagy Béláné,
Gerzsánszki Andrásné, Balogh Józsefné, Gyökér Jánosné, Császár Lászlóné, Szidor Istvánné, Halász Istvánné, Halász Péterné, Ősz Bertalanné ( a fénykép Gerzsánszki Ibolya tulajdona)

A 1980-as években igényeltek az államtól pénzt, amit több-kevesebb sikerrel meg is kaptak. 1982-től dr.Técsy László lett a Dózsa Termelőszövetkezet elnöke, aki átalakította a szövetkezeti munkát. A konzervgyár működésének és a dolgozók folyamatos foglalkoztatásának érdekében a zöldség- és gyümölcstermelést átalakították.  A szövetkezet nem adta el a léalmát, hanem télen meghámozták az almát, és ezt 5 literes üvegekben gyümölcsbefőttként eladták szovjet piacra. A Nyírtassi Konzervüzembe 10 környező faluból jártak az emberek három műszakban, 100 főtől is többen dolgoztak a gyárban.

A berkeszi telephely - Orosz Károly vezetésével - az aranyat érő gyümölcsös mellett a növénytermesztésben is jeleskedett. A Veres és Fekete-rakottya dűlőkön, valamint a Kis és Nagy Sóstónak nevezett földterületen - ami kimagasló aranykorona értékkel rendelkezett - gyönyörű paprikát, brokkolit, karfiolt tudott termelni a szövetkezet. Egész évben a mellette kanyargó Lónyai - csatorna vizével tudták öntözni a növényeket, így növelték a termelendő mennyiséget. Működött a háztáji termelés is, amely abból állt, hogy a családok igényeltek (bérbe vettek), az aktuális piaci keresletnek megfelelően brokkoli-, paprika-, paradicsom-, uborka-, krumpli-, kukoricaföldeket, amit munkaidő után gondoztak. A tagság a saját plusz munkáját adta, a szövetkezet pedig a gépesített műtrágyázást, permetezést, szállítást, feldolgozást vállalta.

 A tsz ezzel ösztönözte a dolgozókat arra, hogy többet tudjanak keresni, így emelkedett az emberek életszínvonala. A többletpénzből sok fürdőszoba épült, és Zsiguli autó került megvásárlásra.

A családok lehetőséget kaptak az almások háztáji bérlésére is, sokan a magánkertjeiket is betelepítették az akkori almafajtákkal: batullal, jonathánnal, delicsesszel. Az alma szedése során szükség volt az egyetemi, a főiskolás hallgatók kétkezi munkájára. Szállást és étkezést kellett biztosítani az ideérkező diákoknak, volt olyan év, amikor 900 diák érkezett.  Az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, a hajdúböszörményi Óvónőképző Főiskola, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola, a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium vezetőivel volt szerződése a Dózsa Tsznek. Azzal, hogy széles palettán tudott dolgozni a termelőszövetkezet, komoly nyereséggel rendelkezett évről évre.

1985-ben Nyírtasson csináltak egy lovas törzstenyészetet és egy lovasiskolát, a nyereséget újabb jó beruházásra fordították. A tagok gyermekei ingyenesen járhattak lovagolni. Létrehozták a lovasegyesületet, és a gyerekekkel jártak lovasversenyekre. A termelőszövetkezet vezetőjét, dr. Técsy Lászlót, országgyűlési képviselőnek választották: 1985-től 1990-ig. A szövetkezet munkáját - országos teendői mellett is - kiválóan tudta végezni: az új technológiákat és lehetőségeket folyamatosan alkalmazta mindig az emberek érdekét szem előtt tartva. Az 1987-es év volt az egyesült Dózsa Tsz működésének legkiemelkedőbb éve. A zárszámadó gyűlésen az elnök és a főmérnök, Mikházi József beszámolójából kiderült, hogy ekkor 3100 hektáron gazdálkodtak, és a tiszta nyereségük 20 millió forint volt. ^[1] Kiemelkedően teljesített a konzervüzemük, a növénytermesztés területén a kukoricatermésre voltak nagyon büszkék.

A 80-as évek végén a berkeszi határban a tsz - a piaci helyzetet figyelve - 12 hektár köszmétét és 3 hektár málnát telepített a Túzoktó területére, Nyírtasson 10 hektár szamócát. Minden terület a tagok munkájára épült. A köszmétés sajnos nem hozta meg a tőle elvárható hasznot az első termő években, de a későbbi időszakban elindult a piaci érdeklődés a termés iránt. 1989-ben 15 milló forint nyereségről számolt be dr. Técsy László a zárszámadáson. A szántóföldeken 70 százalékban kalászost termeltek, amit az állattenyésztés számára és eladásra hasznosítottak. A konzervüzemben létrehozták a lekvárgyártó vonalat, felújították a pasztőrvonalat, és megteremtették a zsugorfóliás csomagolás feltételeit.

kép: Nyírtass Dózsa Tsz konzervüzeme (a fénykép dr.Técsy László tulajdona)

A munka mellett pihenni is kellett a dolgozóknak, volt állandó üdültetésre lehetősége a szövetkezetnek. Novembertől béreltek házat Hajdúszoboszlón, aki igényelte, pihenhetett heti turnusokban. A Balatonnál szintén bérelt házuk volt, ahol három család tudott egyszerre nyaralni. Évente 50 gyereket tudtak Lengyelországban csereüdültetni, a lengyel gyerekek a dombrádi faházakban voltak elszállásolva.

kép: A Nyírtassi Dózsa Tsz berkeszi dolgozói láthatóak az 1980-es években. (A fénykép Balogh Józsefné tulajdona, Hajdúszoboszló)

Úszótanfolyamokra járhattak a gyerekek, nyelvi labort létesítettek. A szövetkezet támogatta folyamatosan a két község focicsapatát. Rendszeres nyugdíjastalálkozókat és kirándulásokat szerveztek.

Az 1990-91-es megváltozott politikai helyzetnek köszönhetően „A ruszkik haza!”  szépen hangzó szlogen nem minden kereskedelmi ágazatnak kedvezett. A szövetkezetnek minden évben volt banki hitele, viszont minden év végén tudta a nyereségének megfelelően rendezni. A konzervüzem nagy százalékban szovjet piacra termelt, a raktárban 45 millió forint értékű konzervkészlet volt, ami eladásra várt. A Hungarofrukt exportvállalaton keresztül történtek a szerződések. A szovjet rendelések a politikai helyzet miatt megszűntek. A nyugati 5 literes almakonzervrendelések pedig egy technológiai hibának köszönhetőleg nem kerültek kifizetésre. A bank nem elégedett meg az árukészlettel, a pénzt szerette volna látni, ha nincs fizetés, akkor áruba bocsátja a konzervüzemet.

1991-től a banki hitelek hiánya miatt bérbeadták a konzervüzemet Papp László fehérgyarmati vállalkozónak, aki működtette tovább Papp-Ker Kft néven.

A földek a kárpótlási folyamatnak köszönhetőleg visszakerültek a berkeszi és nyírtassi emberek tulajdonába. Lassan elindult a magángazdaságok kialakulása, a gazdagabb, módosabb gazdák felvásárolták a berkeszi és nyírtassi határt. A megtermelt árut a lakosok a szabadpiacon próbálták értékesíteni, volt, aki eladta a konzervüzemnek, mások próbáltak külön szerződni a terményeikre. 

Az 1992-es közgyűlésen felmerült, hogy vásárolja meg a tagság a konzervgyárat, és legyen közös tulajdon. Folyamatos volt a szövetkezeti vezetőséggel szemben a rossz hangulatkeltés, hogy ők jól élnek, a tagság pedig nem. Nyírtasson az idősebb generáció értékelte azt, amit elértek, a fiatalabbak nem értették meg a piaci átalakulás lényegét. Felmerült a tevékenységváltás és a létszámcsökkentés gondolata. Az elnök, dr.  Técsy László kidolgozott egy tervezetet, aminek a segítségével megmenthető lett volna a szövetkezet. A közgyűlés előtt generációk közötti ellentét alakult ki: a közgyűlésen a fiatalabbak kérdőre vonták az idősebbeket. A tagság elsöprő többséggel megszavazta a programot, és vezető személyében dr. Técsy Lászlót. Amikor viszont az elnök fizetéséről kellett volna megegyezni a tagságnak, nem értették meg milyen többletmunkával jár egy ilyen vezetői munka, és miért kér akkori piaci helyzetnek megfelelő bért. A tagság nem szavazta meg az elnök fizetését. Az elnök két hónap múlva távozott, az új elnök Szűcs Károly lett.

A konzervüzemet bérbevevő Papp László vállalkozó nyereségesen kezdte működtetni az üzemet. A szövetkezeti tagság 60 százaléka elkezdett dolgozni a konzervgyárban, Berkesz és Nyírtass lakosai pedig a piaci igényeknek megfelelően termelni zöldségeket, gyümölcsöt a konzervüzem számára. A sors fintora, hogy a szövetkezeti tulajdonú téesz - amit dr. Técsy László elképzelt – működött volna, mert később Papp László egyszemélyes társasága közel egy milliárd forintértékben forgalmazott. Megkötötték a szerződéseket a külföldi piacokon, majd elkezdték a felvásárlást és a gyártást.  A termékekre a szerződéseket németországi cégekkel kötötték. Több vevő írásba is adta, hogy a következő évben a kiszállított mennyiség többszörösét is átveszi, ha lesz elég áru.

 Kapacitást növeltek, ami közel 40 millió forintba került. De ez még nem volt elég a szerződések teljesítéséhez, bérbe vették a Zöldért fehérgyarmati konzervüzemét. 20 hektáron csepegtetős rendszerrel működő uborkát és más zöldségeket termeltek.

A nyírtassi tsz-tagoknak a felvásárlási áron felül a meggynél 3, az uborkánál és karfiolnál 4-4 forint felárat fizettek azért, hogy a helyiek magukénak érezzék az üzemnek történő termesztést.  A környező településekről 400 dolgozót vettek fel, akik közül 250 fő tartós munkanélküli-segélyen élt.^[2]

A cég házassági, temetkezési és bevonulási segélyt biztosított a dolgozóinak, mindenki kapott 13. havi fizetést. A fizetés mellé 3 kilós mosóporral is támogatta a családokat a Papp-Ker Kft. Disznótorral egybekötött bállal ünnepeltek november 13-án, mikuláskor 170 gyermek kapott csomagot, karácsonykor pedig Kisvárdán ünnepelt a tagság.

1994-ben egy egymilliárd forint értékű szerződést írtak alá az év elején a német Rewe Centrál Ag Köln céggel. A szerződéssel a nyírtassi Papp-Ker Kft Magyarország egyik első konzervexportőre lett. ^[3]A kistermelők között pedig egy törzstermelői hálózatot alakítottak ki. Az év közepén viszont komoly érdekképviseleti vitába keveredett a kft a 6000 főt számláló német gazdákat képviselő szervezettel és a magyar termelőkkel egyaránt.

1998-ra átalakult a nyírtassi határ, a Papp-Ker Kft is nagy területeket vásárolt fel saját részre, így a kistermelők már nem tudták felvenni a versenyt a termelésben. A kft intenzív zöldség- és gyümölcstermesztést alakított ki földjein: 220 hektáron meggyet, amelyből a következő évben 50 hektár már termőre is fordult.^[4]

A Dózsa Termelőszövetkezet beolvadt a Papp-Ker Kft-be, ami maradt, az 2000-től felszámolás alá került. A szövetkezeti közös lét teljesen megszűnt, az egyéni gazdaságok és vállalkozások próbálnak napjainkban érvényesülni a magyar gazdaprogramok segítségével. 2005-től csatlakozott az országunk az Európai Unióhoz, ahol 2003-tól az országunk elfogadta a közös agrárpolitikai programot. Magyarország érdekérvényesítési ereje az ország méreteinél fogva kisebb, mint a jelentős gazdasági erővel bíró tagországoké, ezért sok kompromisszumra van, illetve lesz szükség. Az Európai Unió jelenleg mind a 27 tagállamára vonatkozó közös agrárpolitika révén erősíti a mezőgazdaság versenyképességét és fenntarthatóságát.^[5]

[1] Kelet-Magyarország, 1987. február, 23. (44. évfolyam), Hungaricana online

[2] Kelet-Magyarország, 1992. december, 21.(52. évfolyam) Hungaricana online,

[3] Kelet-Magyarország, 1994. május.5. (54.évfolyam) Hungaricana online,

[4] Kelet-Magyarország, 1998. augusztus. 21. (55. évfolyam) Hungaricana online,

[5] Privóczki Zoltán István: doktori értekezés, Szent István Egyetem, Kaposvár, 2020. 2. o.