Móga János - a románnak mondott magyar tábornok

Pákozdnál a magyar honvédsereg megállította Josip Jelačić horvát bán Pest-Buda felé törő csapatait. A csata végül is fegyverszünettel ért véget, de a stratégiai siker egyértelműen a miénk volt, annak ellenére, hogy Móga János magyar fővezér serege Martonvásárig vonult vissza. Annak jártam utána, hogy ki volt Móga János?

Brotzkai Móga János Ferenc Brockón született 1784-ben. Hogy melyik napon, azt nem tudjuk, mert csak a keresztelés időpontja ismeretes, ami december 25-én volt.

Móga a szabadságharc idejére igazi veterán katonának számított, karrierjét ugyanis a napóleoni háborúk idején 1802-ben kezdte, amikor beállt a 2. gyalogezredbe.

1809-ben már főhadnagy volt, amikor Wagramnál súlyosan megsebesült, ezért 1810-ben nyugállományba helyezték. Sebesüléséből felépülve 1813-ban századosként visszatért a hadsereg kötelékébe. A viszonylagos békeidőnek is köszönhetően előmenetele lassú volt ugyan, de 1842-ben már vezérőrnaggyá léptették elő és ő volt a kassai dandár [két gyalogos ezred] parancsnoka. 1848 júniusában altábornagy és ő volt a pesti hadosztály parancsnoka, egyben helyőrség parancsnok. Ebben a minőségében kísérte el csapataival István nádort a magyarok velencei táborába.

A sereg vezérévé kinevezett István nádor megpróbált tárgyalást kezdeményezni a bánnal, s reménykedett benne, hogy a konfliktust békés módon is sikerülhet rendezni. A bán a bécsi kormánykörök támogatását is élvezte, ezért István nádor a lemondás mellett döntött, s rövidesen Bécsbe távozott.

A sereg parancsnokságát ezt követően Móga János altábornagy vette át, aki a Velencei-tó északi partjára, Pákozd – Sukoró – Pátka térségébe vonult vissza. A parancsnoksága alatt álló sereg ekkor közel 18 000 főt számlált. Szeptember 28-án a táborkar, illetve az országgyűlés kiküldött biztosai hadi tanácskozást tartottak a sukorói református templomban. Móga, illetve a sereg táborkara folytatni kívánta a visszavonulást, míg az országgyűlési biztosok az ütközet vállalását kívánták elérni. Végül Móga altábornagy megígérte, hogy amennyiben Jelačić serege ismételten támadna, abban az esetben seregével megkísérli az ellenséges had megállítását. A bán másnap reggel megindította a támadást, ám magyar erők visszaszorították a császári-királyi erőket, akik fegyverszünetet kértek, amit Móga elfogadott, majd az osztrák határig üldözte a menekülő bán seregét.

A schwechati ütközet után, november 1-én lemondott rangjáról és visszavonult. Miután a császári csapatok a magyar fővárost 1849. január 5-én elfoglalták, Móga Jánost letartóztatták és Olmützben öt év várfogságra, továbbá rangja és rendjelei elvesztésére ítélték. Szabadulása után visszavonultan élt veje, Lázár György gróf birtokán, aki Mógához hasonlóan honvéd tábornok volt. Windisch-Grätz 1848 decemberi előretörése idején feladta magát a császári csapatoknak. Lázárt 10 év kufsteini várbörtönre ítélték, de 1850 augusztusában kegyelemből szabadult, s visszavonultan gazdálkodott Kolozs vármegyében, szász-erkedi [Mezőerked (1890-ig Szászerked falu Beszterce-Naszód megyében] családi birtokán, ahová később apósát is befogadta. Mindketten 1861-ben haltak meg. Lázár György áprilisban, míg apósa, Móga János novemberben.

Magyar Sándor: „Magyarbarát”románok 1848-49-ben című tanulmánya szerint családja román származású volt. „…Bem Kossuthtól februárban románul beszélő tiszteket kért. Közülük legmagasabb fokozatot a Pákozdnál győztes Móga János tábornok érte el, aki – bár e tényt soha nem hangoztatta – szintén román származású volt.” A „Nemzeti évfordulóink 2011” című kötet szócikke szerint is eredeti neve „Ioan Moga”.

Hiába állítják többen, hogy Móga János román volt, mert a Moga az tipikusan román név. Ezek cáfolatára álljon itt Móga János tábornok gyászértesítője, aki katolikus keresztény volt, és nem ortodox, mint általában a románok: „Özvegy Gróf Lázár Györgyné, született Móga Eleonóra, mély fájdalommal tudatja feledhetetlen emlékü atyjának Móga Jánosnak élte 75-ik évében, […] történt elhunytát. […] Lelkéért az engesztelö áldozat a Szász-Erkedi [ma Mezőerked ami 1890-ig Szászerked volt] r. k. [római katolikus] templomban, az irt hó 16-án délelötti 10 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Szász-Erked November 11-én 1861.” Ráadásul Broczkó, ahol született, nem Romániában volt, hanem a Magyar Királyság Nyitra vármegyéjében.