Mi Szabolcsiak... - Kondás Attila írása
- Írta: Kondás Attila
- Közzétéve Olvasói történetek
A Felmenőim között mindenki kivétel nèlkül Szabolcsi Ember volt és én sem felejtettem el soha sem hogy honnan idultam el.
A Családtagjaimtól soha sem hallottam vissza hogy ha valami fájt, hanem inkább méltóságteljesen, csendben, türelmesen tűrték magunkban a fájdalmukat.
Mintha még most is hallanám az Őseim mondatát "Attila addig jó még Orvos nem lát".
És ezt a tudást adta át a generáció a generációnak.
Azt tanították nekem hogy bárhová is sodorjon az Èlet mindig büszke legyél rá hogy Szabolcsi Ember vagy.
Mi Szabolcsi Emberek nagyon élelmes és Èleterős Emberek vagyunk.
Minket Szabolcsi Embereket kemény fából faragtak és mindent legyőző akarattal áldottak meg.
Mi Szabolcsiak mindig bátran nézünk szembe az Élet könyörtelen viszontagságaival szembe.
Mi Szabolcsiak , komoly Emberek vagyunk , viszont jószívű természet.
Mi Szabolcsiak soha sem szeretünk tartozni senkinek, hanem inkább jobban szeretünk adni mint kapni legyen bármiről is szó.
Nálunk mindig a Család az első, az a Szent és az a Sérthetetlen.
Itt nem könnyű az élet, de mi szeretünk itt élni.
Nehéz ezt elmagyarázni, de itt van mindenem amit elértem az èletben.
Itt születtem , itt élek , s majd egyszer itt is szeretnék meghalni.
Azért mert tudod a szívem, a lelkem, az érzelmeim és az érzéseim az mindig magyar marad.
Tisztelettel és Nagyrabecsüléssel Kondás Attila.
