Az utolsó sikeres huszár roham

Vitéz Mikecz Kálmán Nyíregyházán született 1895-ben és Budapesten hunyt el 1974-ben. A Wikipedián többek között ez olvasható róla: „[…] 1940-ben a lovasdandár parancsnokságán személyügyi előadó, majd a nyíregyházi huszárezredhez helyezték, ahol 1941. január 1-től az ezred 2. huszárosztályának parancsnoka lett.

Magyarország második világháborúba való belépését követően, 1941 nyarán a nyíregyházi huszárezredet is elsőnek rendelték a keleti hadszíntérre. 1941 augusztusában osztályának [4.,5. huszárszázad] élén hajtotta végre a Magyar Királyi Honvédség utolsó huszárrohamát a szovjetek ellen, megmentve egy német zászlóaljat.

A két világháború között szinte minden állam újjászervezett és hadrendben tartott lovas alakulatokat, részben hagyománytiszteletből, részben azért, mert a lovasok még mindig kielégítő terepjáró képességgel rendelkeztek. A magyar királyi Honvédség gyorscsapatainak 1941-ben, a Szovjetunió elleni hadba lepéskor négy huszárezrede volt [1. huszárezred (Budapest), 2. huszárezred (Cegléd)]. 3. huszárezred (Nagyvárad) 4. huszárezred (Nyíregyháza)].

A Hadtörténeti Intézet internetes oldalán ez olvasható: „Egy német szemtanú, Erich Kern 1948-as visszaemlékezésében így ír az eseményekről: Ismét harcban álltunk a kétségbeesetten védekező ellenséggel, […] tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen. […] Fénylő aranyparolis ezredesük kirántotta kardját. Négy-öt könnyű páncélkocsi vágódott ki a szárnyakra, az ezred pedig a délutáni napban, villogó kardokkal, végigvágtázott a széles síkságon.” [https://m.militaria.hu/digitalis-hadtortenelem]

Erich Kern a második világháború alatt a kérdéses időben a Leibstandarte SS hadosztály 4. zászlóaljánál szolgált a Fekete-tenger környékén, tehát a rohamot elvileg láthatta, vagy hallhatott róla.

Az 1948-ban írt a „Der Grosse Rausch” (A nagy rohanás) című regényében írt a lovasrohamról. „Der Morgen fand uns bereits wieder in hartem Kampf mit dem sich heftig wehrenden Gegner, der sich längs eines hohen Eisenbahndammes verbissen hatte. Viermal hatten wir angegriffen, viermal waren wir abgeschmiert worden. Der Kommandeur fluchte in allen Tonarten. Die Kompaniechefs waren verzweifelt. Die dringend angeforderte Artillerieunter-stützung kam und kam nicht. Stattdessen kam ein ungarisches Husaren-regiment. Wir lächelten. Was wollten die Magyaren hier? Schade um die schönen, eleganten Pferde.” [Der Grosse Rausch, Thomas-Verlag Zürich 1948, 39. oldal]

Magyar fordítása: „Reggel ismét kemény küzdelemben találtunk magunkat a hevesen védekező ellenséggel, amely egy magas vasúti töltésen ásta be magát. Négyszer támadtunk, négyszer vertek vissza minket. A parancsnok káromkodott. A századparancsnokok kétségbeesettek voltak. A sürgősen kért tüzérségi támogatás nem érkezett meg. Ehelyett egy magyar huszárezred érkezett. Mosolyogtunk. Mit kerestek itt a magyarok? Milyen kár azokért a szép, elegáns lovakért.” Egy regényt túlzás forrásnak nevezni, főleg akkor, ha van az esetről hiteles forrás is. A nyíregyházi huszárezred hadinaplóját Bene János történész adta közre 1993-ban. [Bene János 2008- 2017 között a Jósa András Múzeum igazgatója, ma már nyugdíjban, a Magyar Huszár Alapítvány titkára.]

A roham végrehajtóiról a 20. oldalon így nyilatkozik: „Ma már nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy a 3. nagyváradi (Nádasdy) vagy a 4. nyíregyházi (Hadik) huszárok produkálták azt a nagyszerű lovasrohamot, amellyel visszavetették a 79. német gyalogezred oldalában álló szovjet erőket.” Az interneten lehet olyan történetet is olvasni, miszerint Pongrácz Pál huszárezredes, a nagyváradi ezred parancsnoka vezette a rohamot [ülő sorban jobbról a második]. Mindenesetre a nyíregyházi huszárok hadinaplójában augusztus 15-én ennek az utolsó győztes rohamnak nyoma sincs. 16-án is csak ez olvasható: „… Az Ingül patak völgyén a 4/2. lovasszázad harcjárőreivel a fontosabb pontokat 10 órakor birtokba vette. Ugyanakkor vitéz Mikecz Kálmán őrnagy harccsoportjának zöme balra lépcsőzve elérte Mihajlovka északkeleti területén lévő magaslatokat... A német erők részéről ezen támadást több üteg támogatta…”

Annyi biztos, hogy a nyikolajevi csata után Krivoj Rog térségében gyülekezett a gyorshadtest a lovasságával együtt. Az 1941. augusztus 20-i helyzetjelentés szerint „…a lovasdandár lovas részei kb. egy ezred erőre olvadtak le, de az is kíméletre szorul.” 1941 októberében a lovasdandárt hazaszállították. A magyar lovasságot 3 huszárezredből álló hadosztállyá szervezték át, de ez már nem volt igaz lovasság. Harckocsik, tüzérosztályok, légvédelmi tüzérek, utász- és híradók voltak a hadrendjében. Ez a hadszíntér viszonyaihoz mérten korszerűnek mondható hadosztály Lengyelország, Magyarország területén harcolva vonult vissza a túlerő elől Ausztria területére, ahol Linz körzetében lefegyverezték.