Simonyi óbester, „a legvitézebb huszár” életének rejtélyei

Báró barbácsi és vitézvári Simonyi József óbester [németül-Oberst] a néphagyományban, mint „a legvitézebb huszár” él. A Simonyi nevet (eredeti nevén Simon) is később vette fel és az sem biztos, hogy Nagykállóban született.

Simonyi óbester életútját számos homályos, rejtélyes mozzanat övezi. Most nem a katonaéletével és vitézségével foglalkozunk, hanem számba vesszük néhány, az életrajzában meglévő hiányosságot. A legvitézebb huszárnak már a születési helyével kapcsolatban is kételyek merülnek fel. Simonyi (Simon) József nem abban a családban született, amit a legtöbb forrás tényként közöl.

Amikor 1819-ben Nagy Pál nagyváradi tanárral megíratta életrajzát, Háry János módjára mesélt arról, hogy Simon Pál és Hetesényi Zsuzsánna házasságából született 1777. február 18-án, Nagykállóban.

Ezt az időpontot több kutató is kétségbe vonja, mert ha ez igaz volna, akkor az óbester már tizenkét éves korában megsebesült volna a törökök ellen vívott háborúban Pancsova mellett. Simon Pál és Hetesényi Zsuzsánna házasságából az anyakönyvi adatok szerint tizenegy gyermek született, de csak három érte meg a felnőtt kort. A tizenegy gyermek közül két József nevű is volt. Az egyik 1771-ben született és meghalt 1775-ben. A másik születési éve 1777, megkeresztelték február 18-án Nagykállóban. A francia háborúk befejezése után ezt a keresztlevelet vehette ki a levéltárból báró Simonyi József és ennek alapján állította Nagy Pálnak hogy ő 1777. február 18-án született.

Mint az a katonai törzskönyvi lapjából kiderül nem is mindig volt huszár. 1797 és 1800 között az 1. számú Merfeld ulánus ezredben szolgált [Maximilian Friedrich von Merveldt (1764–1815), osztrák altábornagy és ezredtulajdonos], ám ezt a három évet leszámítva huszár volt. Ide is azért lépett át, hogy tiszt lehessen. Kik azok az ulánusok? Az egyik változat szerint, a 15. századtól a lengyel királyt szolgáló nemesi család neve volt Ułan. Ezredét még halála után is „Ułan gyermekeinek” nevezték, ami később ułanokra rövidült.

Egy másik magyarázat szerint az ulánka tulajdonképpen az ulanus-lovasság rövid bekecse volt, ami posztóból készült és báránybőrrel volt bélelve. Egyes kutatók innen eredeztetik az ulánus nevet.

A 45 éves ezredes, aki élete nagyobb részét fegyverforgatással töltötte, nem tudott alkalmazkodni a békeviszonyokhoz. Kegyetlenségig menő szigora miatt egyre gyakrabban szöktek meg huszárok az ezredéből, amire statárium kihirdetésével válaszolt, ám ehhez nem volt joga. 1825-ben a túlzónak ítélt fegyelmi intézkedései miatt eljárás indult ellene. A Katonai Fellebbviteli Bíróság 1830 júniusában kétévi várfogságra ítélte.

Az ezredes 1831. április 23-án, a napóleoni háborúk hőse, bevonult az aradi várba, hogy büntetését letöltse. 62 éves korában, más források szerint 59 éves korában 1832. augusztus 23-án fogolyként hunyt el Aradon.

A halálával kapcsolatban sem minden egyértelmű. Sokáig az élt a köztudatban, hogy az ezredest a megaláztatás miatti bánat vitte a sírba. Ám egyes források szerint megmérgezték, mások szerint infarktusban hunyt el.

Mindenesetre a halotti anyakönyvi kivonatában az elhalálozás okaként „Brand”, azaz üszök [gangréna] szerepel, ami a keringés megszűnése miatti szövetelhalást jelent. Ennek oka lehetett valamilyen sérülés elfertőződése vagy vérkeringési zavar. Az üszkösödés leggyakrabban a végtagokat érinti.