Bessenyei, Benczur és a Vénusz, avagy Pucér Manci - köztéri szobrok Nyíregyházán

Általános, vagy középiskolás lehettem, amikor édesanyámmal Nyíregyházán jártunk. A Jósa András múzeum akkor még pártszékház volt, de az édesanyám által mesélt nyíregyházi történetre a mai napig emlékszem.

1899. május 9-én avatták fel a megyeháza előtti parkban Nyíregyháza első köztéri szobrát, Kallós Ede neobarokk alkotását, a Bessenyei-szobrot. Bessenyei György a megyében, Tiszabercelen született 1747-ben. Az 1898 őszére elkészült szobrot csak egy évvel később, 1899. május 9-én leplezték le a megyeháza előtti téren, mert Erzsébet királyné [Sisi] meggyilkolása miatt nemzeti gyászévet rendeltek el.

1928-ban helyezték át a mai helyére, az akkori Dessewffy térre, amely 1952-től Bessenyei nevét viseli. Eredeti helyén, a megyeháza elé, az első világháború hőseinek a szobra került. Tehát 1971 előtt járhattunk itt, mert ez után költöztették át a Jósa András Múzeum gyűjteményét a Megyeházáról a Benczúr tér 21. szám alatti saroképületbe.

A másik szobor az út túloldalán Galántai Fekete Géza által faragott Benczur Gyula, a festőfejedelem, vagy ahogyan sokan nevezték a „színek fejedelme” szobra. Benczúr Gyula szülei 1842-ben költöztek Nyíregyházára. 1844. január 28-án a család második fiúgyermeke, Gyula már itt látta meg a napvilágot. Amikor 1942 végén leleplezték Galántai Fekete Géza mészkőbe faragott alkotását, akkor a tér még gróf Károlyi Ferenc nevét viselte [gróf Károlyi Ferenc Nyíregyháza 18. századi benépesítője] 1950-ben Sztálin a tér volt, majd 1962-től Benczúr Gyula lett a tér névadója.

Amikor elkészült a szobor, már a közelben állt Bessenyei alakja bronzba öntve. A Benczúr tér fáinak árnyékában született meg 1930-ban Nyíregyháza Vénusza, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása. A szobor eredetijét még 1918-ban gipszbe mintázta meg a művész, majd később bronz alakot is kapott.

A város vezetői 1924-ben vették fel a kapcsolatot Kisfaludi Strobl Zsigmonddal hogy mintázza meg a Hősök szobrát. Még annak felavatása előtti év [1927] őszén felajánlotta a művész a Vénusz szobrot a városnak, hogy helyezze el egy parkban. Hamarosan kiderült, hogy a mezítelen bronzszoborral szemben a város lakosságának egy része erkölcsi aggodalmainak adott hangot. Ekkor az alkotást szökőkútként rendelték meg. 1929 őszén meg is érkezett az alkotás, ám azt sokáig a városházán „rejtegették”. Szerencsére a tiltakozás ellenére 1930 tavaszán a város vezetése a gróf Károlyi Ferenc téren jelölte ki a helyét.

Ezzel a szobor viszontagságai még nem értek véget, mert egy éjjel valakik felöltöztették, majd 1934-ben egyházi vezetők kérték az áthelyezését a sóstói strandra, de minden maradt a régiben és ma is eredeti helyén, immár felújítva gyönyörködhetünk a szépségében.

A térnek van még egy szobra, Berczeller Rezső: Nő mandolinnal című alkotása, ami 1977-ben került a térre, így ő kimaradt a történetből, ami így hangzik: „Ez a fiatalember [Bessenyei] azon gondolkodik, hogy át kellene menni az úton ahhoz a szép lányhoz [Vénuszhoz], de a Széchenyi úton nagy a forgalom, várni kell, amíg biztonsággal átkelhet és megölelheti a lányt. Az öreg festő [Benczur Gyula] meg arra vár, hogy Bessenyei átérjen, akkor ő megörökíti a találkozást.” A találkozás létrejöttéről nem tudunk, mert Benczur Gyulának vannak ugyan akt képei, de olyan, amin Bessenyei a Vénuszt ölelgetné, nincs.

Édesanyám a 40-es években, gyerekkorában hallhatott egy másik történetet, amire ő már másként emlékezett: „Benczur Gyula kezében ecset és festőpaletta van, de távolabbról úgy tűnik, mintha karba lenne téve a keze, hogy elszántan őrizze a mögötte lévő Vénusz erényeit. Bessenyei az éj leple alatt mégiscsak átment a túloldalra meglátogatni a szép hölgyet, akit ettől kezdve a nyíregyháziak sokáig Pucér Mancinak neveztek.” Hogy melyik az igazi történet, ma már mindegy is, mert a szobrok együtt is, és önmagukban is: szépek.