Móricz Zsigmond 45 évesen járt először "gyermekkorának fővárosában", Nyíregyházán

1924 decemberében időzött első alkalommal Móricz Nyíregyházán. Kicsit maga is meglepődve írt erről az első találkozásról: „Furcsa, hogy most vagyok először gyermekkorom fővárosában, Nyíregyházán.”

Természetesen nem véletlenül jött ekkor sem. Heltai Hugó színtársulata vendégszerepelt a városban, a Sári bíró bemutatására készültek, erre hívta meg az igazgató Móriczot. Csaknem egy hónapig tartózkodott ekkor Móricz Nyíregyházán. A Korona Szállóban lakott, a 3l-es szobában. Ismerkedett a város környékével is.

Járt Nagyhalászban és látogatást tett a Salamon-bokori iskolában. Erről írta „Bokortanyán” című riportját, amely „Az Est” napilap 1924. december 21-i számában jelent meg. Ezen a napon volt a Sári bíró bemutatója. A késői megismerkedés ellenére Móricz nagyon megszerette Nyíregyházát, s ettől kezdve gyakran megfordult „gyermekkora fővárosában”. 1928-ban Mikecz István alispán meghívására vendégeskedett a városban és a megyében. Ekkor már nem a Koronában, hanem a Városháza vendégszobájában lakott. Ennek emlékét őrzi az épület falán, a bejárattól jobbra, az akkori vendégszoba ablaka alatt elhelyezett márványtábla is. A 30-as években még többször megfordult Nyíregyházán. Itt-tartózkodásai közül az 1935-ös látogatása a legjelentősebb. Ismét a színház vonzotta ide, ugyanis színésznő leánya, Lili és férje éppen a nyíregyházi színházban szerepeltek, s elsősorban őket akarta megnézni.

Utcát már a 40-es évek második felében neveztek el róla, később azonban az ő nevét vette fel a Megyei Könyvtár, a szakszervezeti művelődési ház és a benne működő mozi, valamint a városi színház is. Ülő szobra ma a Tanárképző Főiskola parkjában látható. Kő Pál egész alakos Móricz-szobrát a Megyei Könyvtár előtt avatták fel 1977. szeptember 4-én, s a könyvtár első emeletén található Papi Lajos faszobrász alkotása. A színház előcsarnokában egy kisméretű Móricz-mellszobor látható, Liszkay-Kovács Zoltán alkotása.

Móricz Zsigmond 1879. június 30-án született Tiszacsécsén, egyszerű református családban. Tanulmányait a debreceni református gimnáziumban kezdte, a sárospatakiban folytatta, a kisújszállásiban fejezte be. 1899 őszén a debreceni református hittudományi karon tanult, de csakhamar jogász lett, s az egyik debreceni hírlap szerkesztőségében vállalt újságírói munkát. 1903-ban „Az Újság” című napilap szerkesztője. Időközben megnősült, gyermekei születtek, Virág, Gyöngyi és Lili. 1908-ban bejutott a Nyugat szerkesztőségébe, a következő évben előadták első darabját a Nemzeti Színházban, így meg tudott élni írói keresetéből. Tehetségét mindenki elismerte, de meglepő állásfoglalásaival sok ellenséget is szerzett.

Például amikor 1935-ben Gömbös Gyula miniszterelnök kioktatta a rendszerkritikus népi írókat, és közölte velük, hogy ő a nép pártján áll, Móricz előhúzta egy elegáns pesti étterem étlapját, aminek hátoldalára felírta egy szatmári szegényparaszt heti étrendjét, majd fennhangon olvasni kezdte: „Hétfőn reggel krumplileves, délben semmi, este krumplileves. Kedden reggel krumplileves, délben krumplileves, este semmi. Szerdán reggel semmi, délben bableves, este semmi. Csütörtökön reggel krumplileves, délben krumplileves, este krumplileves. Pénteken reggel semmi, délben bableves, este bableves. Szombaton cibereleves, egyszer. Vasárnap reggel kenyér, délben krumplileves, este krumplileves.” Az étlap felolvasása után Móricz lassan Gömbösre emelte szemét, majd egy kis csönd után hozzátette, hogy ez egy Szatmár megyei napszámos heti menüje, és ha valaki nem eszik végig egy ilyen heti menüt, az ne beszéljen arról, hogy megérti a nép helyzetét. Erre Gömbös Gyula miniszterelnök a díszmagyarba szívesen öltözködő „keresztény-nemzeti-úriember” megsértődött.