Szabó József Jánosné: Ünnepek
- Írta: Bodnár Zsolt
- Közzétéve Olvasói történetek
Szabó József János rendszeres publikálónk, hetente kapunk tőle izgalmas történelmi visszatekintéseket, főleg Szabolcs-Szatmár-Beregből. Szerencsére felesége Márti is kedvet kapott az íráshoz, más médiák mellett nálunk is publikálja gyönyörű meséit.
2025 évet Mártika versével búcsúztatjuk, fogadják szeretettel:
Szabó József Jánosné: Ünnepek
A fahéj illatú napok örvényében
gyermek kacaj, könnyek a fenyőfa ölében,
bontogatás, vígság, papír tépő zajban…
és egyszer csak ott vagy, magadra maradtan.
Elmúlt az ünnep, és elmúlt a varázsa,
de hiszed, hogy jó volt, s lesz folytatása.
Kötöd a kötényt, hajadra a kendőt,
és máris készíted a szerdai teendőt.
Főzés közben idézed a kedves mosolyokat,
pihenésként simítod az ajándékaidat.
Gondoltak rád! A postás is kopogott,
kezében szorongatott pár képeslapot.
Most vége lesz majd ennek az évnek,
és Szilveszterkor csak a trombiták zenélnek,
durrogtatnak, isznak, mulatnak örülnek,
mert az új évre csakis jót remélnek.
Meghúzhatják a kismalac farkát,
megehetik a süti maradékát,
lesz káposzta, és mindenképpen lencse,
hogy az új évet gazdagsággal töltse.
Fogd meg Te is a pezsgős poharadat,
számold vissza éjjel a pillanatokat,
s ha elértél az új év kezdetére,
igyál minden ember egészségére!