Gyűlöletcunami a tragédia árnyékában: Amikor a valóság nem számít, csak a fröcsögés – jegyzet (Móricz Csaba) .

Megdöbbenve, sőt, helyenként gyomorforgató érzéssel olvassuk a sátoraljaújhelyi vonatbalesetről szóló cikkek alatti kommentmezőket. Miközben egy család semmisült meg a másodperc töredéke alatt, az internet „népi bírósága” máris ítéletet hirdetett.

Mindezt téves információk, rosszindulatú pletykák és egy érthetetlen rendőrségi kommunikációs csúszás árnyékában.

Vegyük sorra a tényeket, mert úgy tűnik, a kommentelők többségét ezek zavarják a legkevésbé.

A „kikerülés” legendája és a felelőtlen sajtó

A gyűlöletlavinát egy borsodi hírportál alaptalan, ellenőrizetlen állítása indította el. Szemtanúkra hivatkozva azt írták: a tragédiát okozó sofőr egy álló kocsisort előzött ki, mielőtt a sínekre hajtott. Ebből egy szó sem igaz. Nem volt sor. Nem volt előzgetés. Nem volt kikerülés. Ilyet senki nem láthatott, mert nem történt meg. A balesetnek valójában két hiteles szemtanúja volt: a mozdonyvezető, és annak az egyetlen személygépkocsinak a sofőrje, aki a túloldalon, szabályosan várakozott. A helyszínelés során rögzített nyomok sem támasztják alá a „bősz előző” teóriáját. Mégis, ez az álhír elég volt ahhoz, hogy ismeretlenek ezrei szórjanak átkot az elhunyt sofőrre.

Drog és alkohol? – A kegyeletsértés netovábbja

Még elképesztőbb, hogy a fotelfizikusok és önjelölt igazságosztók tényként kezelik: a sofőr biztosan ittas volt vagy kábítószer hatása alatt állt. Információink szerint ez a lehetőség egyértelműen kizárható. Az 51 éves újfehértói férfi, István, felelősségteljes ember volt. A rendőrség szakértők bevonásával jelenleg is vizsgálja a valós okokat, amelyek között ott szerepel a hirtelen egészségromlás lehetősége is. Senki nem tudhatja, nem egy hirtelen szívmegállás vagy agyvérzés tette-e cselekvésképtelenné a sofőrt a kritikus pillanatban. Ugyanígy vizsgálják a gépkocsi műszaki állapotát is. De az internet népe nem vár a vizsgálatra, ők már ítélkeztek.

A rendőrség 48 órás hallgatása

Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a hatóságok felelőssége mellett sem. Dühítő és érthetetlen, hogy a rendőrség miért várt 48 órát a cáfolattal. A helyszínen gyakorlatilag azonnal kiderült, hogy nem történt előzés vagy kikerülés. A nyomok egyértelműek voltak. Ha a hatóság ezt az információt azonnal, vagy legalábbis órákon belül kommunikálja, talán – és hangsúlyozom, talán – elkerülhető lett volna az az esztelen, aljas gyűlöletcunami, ami az áldozat családjára zúdult. Azoknak az embereknek, akik épp most vesztették el szerettüket, nemcsak a gyásszal kell megküzdeniük, hanem azzal a mocsokkal is, amit az online térből kapnak.

Az utasok már nem beszélhetnek

Nem mentegetni akarom a gépkocsi vezetőjét. Tény, hogy a fénysorompó tilosat jelzett. De azt, hogy abban a végzetes pár másodpercben mi történt az autó utasterében, mi játszódott le István szervezetében vagy a jármű mechanikájában, azt senki nem tudja biztosan.

Az utasok már nem beszélhetnek. István sem tudja megvédeni magát. A minimum, amivel tartozunk az áldozatoknak és a gyászolóknak, az a csend, a türelem és az ítélkezésmentes részvét.