A három jóbarát - Czine Mihály, Béres Ferenc és Oláh István

1975-ben az akkori Kossuth Lajos Katonai főiskolára látogatott Béres Ferenc énekművész a Néphadsereg Művészegyüttesének szólistája. Az előadásra elkísérte Czine Mihály, aki Béresnek közismerten jó barátja volt. Az előadáson részt vett, Oláh István altábornagy az akkori vezérkari főnök is. Amikor találkoztak őszinte szeretettel ölelte meg egymást a három férfi.

Hármójuk közül csak Czine Mihály volt Szabolcs-Szatmár megyei születésű, sőt, amit gyakran hangsúlyozott, hogy ő nem szabolcsi, hanem szatmári, de nagyon szoros szálak fűzték Nyíregyházához is. 1943 és 48 között, öt éven át volt a nyíregyházi tanítóképző növendéke, s a tanítói képesítés megszerzése után az ELTE bölcsészeti karán folytatta tanulmányait. A Tudományos Akadémián doktorált 1973-ban. Kétkötetes disszertációjának címe: „Magyar irodalom a XX. században.”

Czine Mihály Nyírmeggyesen született 1929-ben. Késői gyerek volt, tizedik a sorban, a hat lány és a négy fiú között. Hároméves volt, amikor a család átköltözött a szomszédos Hodászra.

Itt kezdett iskolába járni, majd a nyírbátori polgári iskola tanulója lett. Innen Nyíregyházára vezetett az útja, ahol tanítói oklevelet szerzett. Sokfelé megfordult a világban, a világ közepe azonban számára mindvégig Hodász maradt.

Nyíregyháza is nagy hatással volt Czine Mihályra, szocializálódása is itt kezdődött, majd Pesten folytatódott. Hiába került a fővárosba, Szabolcs-Szatmár az élete végéig meghatározó maradt.

Az előadások utáni beszélgetéseken sokszor dalra fakadt. Életformája volt az éneklés, az énekben való felolvadás. Nem csoda hát, ha jó barátságba került Béres Ferenccel, akit Czine Mihály a fenti szavakkal búcsúztatott az 1996. július 19-i temetésén: „Béres Ferenc egész életében a magyar énekkultúrát szolgálta [...] Nemcsak a történelmi éneket, nemcsak a népdalt, nemcsak a virágéneket, nemcsak a kuruc dalokat, nemcsak egyházi énekeket, de a teljes, az egyetemes magyar énekkultúrát.”

Béres Ferenc halálának napján [1996. július 6.] is két fellépés volt betervezve. Éppen az egyik fellépésére utazott, amikor a villamoson infarktust kapott. Keresztúry Dezső Béres Ferenchez írt hatsorosa így hangzik:

„Ki a világot dallal járja,/ nem törődött, élt hiába,/ ha nyomát a szél befújja,/ hű szívekben éled újra/: ne búcsúzz: úgyis itt leszel,/ dalodra a világ felel.”

Akkor ott 1975-ben, Szentendrén, a harmadik barát Oláh István altábornagy, a Néphadsereg vezérkari főnöke volt jelen. 1985. szeptemberében, mint honvédelmi miniszert léptették elő hadseregtábornokká, de még az év december 15-én szívinfarktus következtében elhunyt.

Czine Mihály Nyírmeggyesen, Béres Ferenc Gagybátorban, Oláh István Nádudvaron született. Mindhárman nagyon mélyről jöttek, mindhárman a szegénységből való kitörésnek a tanitóképzőt választották. 1975-ben akkor ott Szentendrén találkoztak. Közülük ketten, a farkasréti temetőben nyugszanak, Oláh István beosztásánál fogva a Fiumei Úti sírkertben.

Számomra felejthetetlen élmény marad, hogy együtt láthattam ezt a három kiváló embert.