Márti meséi - A húsvéti tojás festése mamánál Fehérgyarmaton
- Írta: Szabó József Jánosné, Márti
- Közzétéve Olvasói történetek
Mamánál Fehérgyarmaton mindig nagyszerű volt! Sokat játszott, foglalkozott az unokáival, rendszerint kitalált valami érdekességet.

Egyszer, Húsvét előtt járt az idő, és ideje volt megfesteni a tojásokat, mert, ha a lányokhoz locsolók jönnek, azt szép, hímes tojással kell megköszönni!
Mama elmesélte, hogy ő már kislány korában is így festette a tojást:
Először is gyűjteni kellett a hagymát borító száraz leveleket. Azt ezután meg kellett főzni, lehűteni, leszűrni. Erősen piros-barna folyadékot kaptunk.
A tojásokat meg kellett főzni keményre, vagy 10 percig, sós vízben, majd azt is hagyni kellett kihűlni. Mindezeket a festés előtti napon el lehetett végezni.
Egy kis edényben gyertyaviaszt melegítettünk, ( többnyire kiürült konzervdobozt ) a gyufaszál sima végét megpuhítottuk, azt a meleg viaszba belemártottuk, és apró mozdulatokkal mintát rajzoltunk a hideg tojásra.
Más módja is volt a díszítésnek: a kertből frissen nőtt százszorszépeket, füveket, érdekes leveleket gyűjtöttünk, azt rászorítottuk a tojásra, majd ráhúztunk egy harisnyát, a két végét megkötöztük, a fölösleges harisnyát pedig levágtuk, ne fityegjen ott.
Az így megmunkált tojásokat aztán a hideg hagymalébe tettük, és lassú tűzön elkezdtük melegíteni a pirosas levet. Mire a lé felfőtt, a tojásokról a viasz leolvadt, és készen is voltunk!
A tojásokat óvatosan, még melegen, kanállal kiemeltük, zsírral bekent ruhára helyeztük, majd a zsíros rongyocskával fényesre töröltük a mintássá vált tojást. Mert ahol a viasz fedte, ott fehér maradt, csak a többi részen fogta meg a festék. Ugyan így, ahol a harisnya leszorította a növénykét, ott a tojás nem lett színes.
Szebbnél szebb tojásokat gyártottunk, igyekeztünk ellesni a mamától a technikát. Nagyszerűen szórakoztunk, még a fiúk is festettek tojásokat! Egyik-másikra a nevünket is ráírtuk viasszal.
Eljött az este, és rengeteg fényes, piros tojás kellette magát a kosárban, várva a locsolkodókat.
Kicsit később, jártunk Budapesten a Néprajzi múzeumban, ahol a vitrin alatt kiállítva láttuk meg azoknak a tojásoknak a szakasztott mását, amire a Mama tanított bennünket.
Akkor jöttünk rá, micsoda értéket kaptunk a mi Mamánktól! Amit tőle tanultunk, annak a múzeumban volt a helye!
Köszönjük Mama!
