Huszárok Nyíregyházán - Szepessy-Schaurek Ottmár

Szepessy-Schaurek Ottmár 1938. szept. l-jétől 1941. okt. 1-jéig szolgált Nyíregyházán a 4. huszárezredben. Először a pótló idomító különítmény, majd az 5. lovasszázad parancsnoka volt. 1941-ben századosként az 1. lovasdandár 4. huszárezred I. osztályának parancsnokságát vette át.

1937-től engedélyezték előnév felvételét és utána Szepessy Schaurek Ottmár (1901 –1965) magyar katona, olimpikon és lovaglótanár néven szerepelt. A két világháború közötti időszak meghatározó lovasa és a Honvéd Sportistálló alapítója volt. Az Otmar német név széles körben elterjedt a német nyelvű országokban, így nem meglepő, hogy a magyar nyelvű területeken is feltűnt. A keresztény szentek iránti tisztelet révén az Ottmár név a hűséget, bátorságot és a hitet testesítette meg.

Édesapja Schaurek Alajos császári és királyi tüzérezredes, édesanyja Halbauer Aranka volt. Az iskoláit Budapesten végezte. 1920. szeptember 1-jén hadnaggyá léptették elő, de a hadiesemények miatt a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiát 1921-ben végezte el. 1921. október 1. és 1927. március 1. között Szegeden az 5. Vegyesdandár Huszárszázadának beosztott tisztje volt. 1927. március 1-jén áthelyezték Nyíregyházára a 7. Vegyesdandárhoz.

1936. szeptember 1-jétől 1938. szeptember 1-ig Komáromban a Központi Lovastiszti Tanfolyam lovaglótanáraként tevékenykedett. 1941 őszétől 1942 nyaráig a Bolyai Műszaki Akadémia, majd a Hadiakadémia lovaglótanára. 1942. március 30-án őrnaggyá, majd 1943. május 1-jén alezredessé léptették elő.

1941-ben az 1. lovasdandár 4. huszárezredét vitéz Ireghy Imre alezredes az I. osztály parancsnoka vezényelte, ez idő alatt az I. osztály parancsnokságát Szepessy-Schaurek Ottmár százados vette át. Az ekkor vívott harcokban nyújtott teljesítményéért

a Magyar Érdemrend lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetést vehette át. 

A kitüntetés hadidíszítményei, a kardok és a hadiszalag a háborús időkben szerzett érdemekért való adományozást jelezték.

Az örkénytábori lovaglótanárképzőbe vezényelt tiszteken kívül itt volt a lovas olimpiai keret is, s egyben az intézmény tanárai az olimpiai keret tagjai is voltak, ezért igen nehéz ma már megállapítani, hogy egy-egy lovast oktatóként vagy a válogatott keret tagjaként vezényeltek-e Örkénytáborba. Szepessy-Schaurek Ottmárról sem sikerült kideríteni, hogy csak sportoló volt, vagy tanár is.

Amit biztosan tudunk, hogy 1944 végén Schaurek részt vett a náciellenes magyar katonai ellenállásban [Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága], melynek vezetőit [Kiss János altábornagy, Nagy Jenő ezredes, Tartsay Vilmos vezérkari százados és Bajcsy-Zsilinszky Endre] 1944 decemberében a nyilasok kivégezték. Schaurek Ottmárt a nyilasok nem tudták kézre keríteni, akit barátja, Tartsay Vilmos szervezett be.

1945. február 14-től 1947. december 1-ig Debrecenben a Honvédelmi Minisztérium Lóügyi-, Vonat és Állategészségügyi Osztályát vezette, ahol ezredessé léptették elő. 1948. március 1-jén nyugállományba helyezték.

A kommunista hatalomátvétel után, 1950-ben „az angolszászok részére végzett kémkedés gyanúja miatt” őrizetbe vették, majd 1951-ben Kistarcsára internálták, ahonnan 1953. szeptember 19-én szabadult.

Élete utolsó éveiben Alagon tevékenykedett, az ő nevéhez fűződik a diplomataistálló 1964-es alapítása. Az ezzel kapcsolatos híradásokban neve helytelenül, Saulek Ottóként szerepel. 64 évesen, 1965 augusztusában Budapesten hunyt el, s a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.