Szabolcsi huszárok a nagy háborúban - Ireghy [Fuhrmann] Imre ezredes

A nyíregyházi 4. huszárezred naplóját és történetét tanulmányozva feltűnt egy név, Ireghy Imre huszárezredes neve, aki 1941 tavaszán, őszén a nyíregyházi huszárezred megbízott parancsnoka volt.

Az ekkor vívott harcokért megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét hadidíszítménnyel és kardokkal. 1942. október 1.-től 1943. november l-ig huszárezredesként a nyíregyházi huszárezred kinevezett parancsnoka volt.

Zselickislakon született 1895-ben Fuhrmann Imre néven és Budapesten hunyt el 1986-ban. Apja: Furman Antal erdőmérnök, anyja: Körmendy Margit. A Ludovika Akadémián 1914. október 15.-én avatták hadnaggyá, majd 1919 májusáig a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezredben szolgált.

Alakulatának szakasz-, majd 4. századparancsnokként 1918 márciusáig az első világháború keleti, majd olasz hadszínterén teljesített frontszolgálatot. Egykori és későbbi parancsnoka Ehrlich Géza akkori főhadnagy századparancsnok így emlékezett rá: „Most jött ki, november 1-jén a Ludovikából és máris megkapta a ’macska’ nevet, mert olyan vézna. Ez már rajta is marad, amíg él! [...] 1916 januárjában […] Furmann [-t] tüdőlövéssel sebesülve […] szegényt behozták az állásig, … Pár napig élethalál között lebegett tüdővérzés miatt. Nagyon sok vért vesztett, de jobban lett. Őfelsége [Ferenc József] a katonai érdemkeresztet, II. Vilmos császár a vaskeresztet táviratilag küldte neki.”

A háború után 1920 májusáig a Horthy féle nemzeti hadsereg kaposvári körletparancsnokság tisztje, 1929 novemberéig pedig a budapesti 1. huszárezred századparancsnoka volt. 1932 augusztusáig a HM Elnökség segédtiszti, majd 1937 augusztusáig a Koronaőrség parancsnokhelyettesi teendőit látta el. 1937. november l.-én alezredessé léptették elő. 1937. augusztus 1. és 1940. április 1. között a debreceni VI. önálló huszárszázad, ezt követően Nyíregyházán a 4/I. huszárosztály parancsnoka.

1943-tól ő volt az örkénytábori Lovastábor parancsnoka. A második világháború végén a lovastábor sorsa megpecsételődött. 1944 októberében, amikor a frontvonal a Duna-Tisza közét is elérte, a legénységet és a lovakat a Dunántúlra menekítették. Utolsó állomáshelyük 1945 márciusában, Szilsárkányban volt, a lóállomány szétszóródott, ő pedig a személyi állománnyal együtt 1945. május 13-án szovjet fogságba esett, ahonnan 1948. július 2-án tért haza. 1949. február 9.-én nyugállományba helyezték, de nyugdíjat már 1950. november 1.-től nem kapott. A polgári életben kezdetben mint vagyonőr, majd mint erdőrendészeti alkalmazott helyezkedett el.

Ireghy Imre neve 1933-ig Fuhrmann Imre volt. Az idegen vagy idegen hangzású családnevek magyarosítása a millennium [1896] közeledtével kapott erőre, a magyarság történelmi nagyságának, kultúrfölényének, hatalmi-területi terjeszkedése szükségességének hirdetésére. Ennek részét alkotta a személynevek magyarosítása is. A Vitézi Rend várományosaitól elvárták a magyar, s különösen „szép” magyar hangzású név viselését. Fuhrmann Imre is ekkor vehette fel az Ireghy nevet. 1922-ben avatták vitézzé. A hivatalos, állami névmagyarosítási politika, 1933 körül nyert újra teret, elsősorban a közalkalmazottak és a honvédség tisztikara körében, de ekkor Fuhrmann Imre már Ireghy volt.