Az "elkántált" bőrönd, avagy hogy is volt a múlt évszázad elején

A régi szokások, hagyományok tekintetében karácsonyhoz kapcsolódó szokás a kántálás. A karácsonyesti kántálók énekétől régen szinte hangosak voltak a települések, napjainkban sajnos már alig hallani ilyet - olvasható a Beregi Múzeum oldalán Filepné Kiss Renáta múzeológus blogbejegyzésében.

Gombita Sándor egykori vásárosnaményi lakos elmondása szerint a 6 és 12 év közötti gyerekek és fiatalok már karácsony előtt több héttel készültek a Szentestén való kántálásra, megszervezték, hogy hány főből fog állni a csoport és kiket fognak felkeresni.

A csillagfényes estén a havas utcákat járva nagy örömmel keresték fel a rokonokat, ismerősöket és a közelükben élő szomszédokat. Ablakaik alatt elénekelték a Mennyből az angyal-t, a csoport legidősebb tagja pedig boldog karácsonyi ünnepet kívánt a ház lakóinak, akik a behívott kántálókat dióval, aszalt szilvával, ritkábban aprósüteménnyel kínálták meg.

Néhány háznál pénzt is kaptak, amiből később aprócukrot vásároltak a gyerekek. Ezen az estén olykor az is előfordult, hogy pár „rosszcsont” fiú egy ütött-kopott fazékkal vagy edénnyel csörömpölt, s huncutságból oda dobták annak a háznak az ajtófélfájához vagy küszöbéhez, ahol előző évben nem kaptak semmit, majd elszaladtak onnan.

Ahogy' a vásárosnaményi gyerekek sem felejtették el, hogy hol hívták be őket és hol nem, úgy minden bizonnyal Fried Ármin mátészalkai nagybérlő számára is emlékezetes maradt 1912 karácsonya.

A Mátészalka nevű hetilap tájékoztatása szerint az ünnep alkalmával meglátogatta Grün Dezső vásárosnaményi földbirtokost és családját. A vendéglátás ellen nem is volt kifogása, annál inkább meglepte a helyi kántáló gyerekek kifinomult ízlése. A családfő – az izraelita hitközség elnöke és a helyi képviselő-testület tagja – ugyanis vendége úti bőröndjét az előszobában helyezte el. 

Az est folyamán az egyik kántáló csoport tagja kevesellhette az ott kapott ellátást, ezért kiegészítette azt a szép kivitelezésű bőrönddel és annak teljes tartalmával. Fried Ármin „csak másnap, midőn távozni készült, vette észre, hogy bőröndjét – elkántálták”.

A csendőrség kereste a az elkövetőket, de az említésre méltó eredménynek minden bizonnyal „ők is kántálhattak”.