Szerencsekerék Gajdos Tamással és Klausmann Viktorral

Mostani szemmel már nehéz elhinni, hogy harminc évvel ezelőtt a magyar vidéken, a falusi házakban két televíziós csatornát lehetett fogni, az MTV1-et és délutánonként az MTV2-t.

Újdonság volt akkoriban a parabola antenna, akinek sikerült beszereznie német és angol nyelven ismerhette meg a világ dolgait, a gyerekek a Cartoon Network csatornán tanultak meg angolul, és ott ismerhette meg egykor az ember az Egri János, Vágó István, Vitrai Tamás és persze Rózsa Györgyhöz képest szégyenteljesen alacsony színvonalú nyugati televíziós játékokat.

Emlékszem, az egyik német csatornán volt, hogy egy adásban tíz vagy tizenöt Lada Szamarát osztottak ki. Magyarországról nézve igen furcsa volt, amikor nem egészen tíz évvel korábban egy egész ország könyékig turkált a Tomi mosóporos dobozban, hátha abban van a Wartburg kulcs.

Egyébként a fent említett tippelős játék jelenleg is fut az RTL-en, ugyanabban az időben mint a TV2-n az a játék amelyről harminc évvel ezelőtt Balogh Géza a Kelet Magyarország hasábjain írta meg a nem túl rózsás véleményét. Igen, jól gondolják, a Szerencsekerékről van szó Viktorral és Tamással: 

"Nem tudom, hogy nézik-e Önök vasárnap esténként a magyar televíziót. Én többnyire igen. Úgy hét óra tájban az ember már csak megszokásból is benyomja a gombot, s ha az egyesen reklám van, akkor átkapcsol a kettesre. S minduntalan elcsodálkozik azon a tapsviharon, mely az utóbbi évtized egyik legnagyobb baromságának, a Szerencsekerék című műsor kezdetét jelzi.

Tudják melyik az: ahol egy nagy kereket forgatnak a versenyzők, s valami eszméletlenül nagy összegeket nyernek. Nem az a dühítő persze, hogy egyesek tekintélyes summákat vihetnek haza, hanem az, hogy ahhoz a legcsekélyebb erőfeszítésre sincs szükségük. Ha legalább azt kérdeznék tőlük, hogy mennyi kétszer kettő, hol van a Balaton, milyen színű Magyarország zászlója... Isten látja lelkem, már az erre adott válaszukat is komoly teljesítményként értékelném.

A verseny előtt természetesen bemutatják a kerékforgatókat. Jön Viktor, meg Tamás, meg a nemtudom milyen nevű játékmester, s kérdezi a lámpaláztól nem is látó szerencsejelölteket.

Most legutóbb például Viktor jött, s faggatott egy remegő hangú középkorú férfit. Nős? Igen. Gyermek? Még nincs. Hát eddig csupa jó hír... szerencsére, csillant meg Viktorunk bársonyos szeme, s mélyenszántó kérdéseivel a következő áldozathoz fordult.

És annak a megszeppent férfinek nem volt bátorsága megszólalnia: azt tartaná igazán szerencsének, ha legalább három gyermekkel áldja meg az Isten. De egyik se üssön a kérdezőre...!"

Azért kíváncsi lennék Géza bátyámnak a véleményére a mostani játék kvízmesteréről, bár ahogy ismerem Kasza Tibi poénosnak gondolt szövege miatt nem fog átkapcsolni a kedvenc természetfilmes csatornáiról... már ha egyáltalán van televíziója! (a szek.)