Április 25. - Szent Márk ünnepe

Márk a négy evangélista egyike, a hagyomány szerint Szent Péter apostol segítője volt.

  A római hívek megkérték, hogy jegyezze le a Péter által hirdetett örömhírt a hívők örök emlékezetére.

  A kereszténység egyiptomi elterjedése is az ő nevéhez fűződik. Alexandria első püspöke lett, ő az egyiptomi kopt ortodox egyház megalapítója. Alexandria első püspöke lett,  tizenkét éven át szolgált az egyiptomi keresztények közösségében, ott szenvedett mártírhalált. A pogányok az életére törtek; liturgia közben az oltárnál támadták meg és fogták el. Nyakára kötelet kötözve, sziklás ösvényeken vonszolták és halálra kínozták. Április 25-én szenvedett mártírhalált, Traianus császár idejében (98–117). 

  A keresztény hívek Bukolesben temették el az apostolt. Márk ereklyéi Velencébe kerültek a IX. században, azóta ő a „tenger királynőjének” védőszentje. A velenceiek, mint védőszentjüket tisztelik, és székesegyházuk Szent Márk nevét viseli.

Márk evangélista ünnepén (ápr. 25.), általában délelőttjén, ritkábban az ünnep utáni vasárnap tartották a búzaszentelést. Mise után a hívek kereszttel, lobogókkal, Palócföldön a feltámadt Krisztus szobrával megkerülték a templomot, majd kivonultak egy közeli búzaföldre, ahol a pap megszentelte a vetést. A szertartás végén mindenki vitt haza a megszentelt búzaszálakból. Az imakönyvbe tett búzaszálnak gonoszűző erőt tulajdonítottak a magyar nyelvterület számos vidékén. A szentelt búzát - mint általában a többi szentelményt - nagy becsben tartották, és mágikus hatást tulajdonítottak neki.

  Szórványos adataink vannak az időjárás- és termésjóslásról. Budaörsi német hagyomány szerint Márk napja után már mezítláb is lehet járni, mert a földet szentelés érte, és így nem kell a fölfázástól tartani.

Forrás:magyarkurir.hu