A GULÁG Emlékbizottság támogatásával a Megóvunk Többcélú Alapítvány szervezésében jándi leszármazottak utaztak Kárpátaljára, hogy a " málenkij robot" elhurcolás helyszínein emlékezzenek a községük haza nem tért áldozataira.
A megemlékezés első helyszíne Beregszászban, a mai 5. számú iskola oldalára erősített emléktábla előtt volt. Ezen a helyen volt a gyűjtőhelye a Beregi-Tiszahát 18-50 éves korú német és magyar nemzetiségű hadköteles személyeinek. Itt kellett jelentkezni nekik egy, a Vörös Hadsereg által ellenőrzött területeken szabad mozgást igazoló okmányért. Az igazolásért jelentkezőket nem okmány, hanem fegyveres őrök várták.
Az emléktáblánál Forró Éva tiszteletes, a Jándi Református Egyházközösség lelkésze mondott beszédet, majd Bagi Mónika a Megóvunk Alapítvány kuratóriumának elnöke helyezte el a megemlékezés koszurúját.
A kegyeleti utazás második helyszíne a Szolyvai Emlékpark, a láger ahová a beregszászi gyűjtőhelyről kétnapos gyalogmenetben fegyveres kísérettel vitték az embereket.
Nagy László viski lakos így emlékezik vissza a szolyvai lágerre:
„...a láger képe már kívülről is elrettentő volt. Fokozta a döbbenetet, hogy kapunyitáskor először egy hullákkal megrakott nagy teherkocsi jött ki, mi utána indultunk befelé. A látvány belülről még rettenetesebb volt. A drótkerítésen belül dühöngött a flekktífusz. Naponta 2-3 kocsi halottat szállítottak el.
Az elhelyezés is embertelennek volt mondható. 8-10000 embert zsúfoltak össze aránylag kis területen. Aki szerencsés volt, fedél alatt, ülve aludva tölthette az éjszakáját, de a deportáltaknak kb. 115-e kinn a szabadban havon töltötte éjszakáját. Az emberek, mivel le voltak gyengülve, hullottak, mint a legyek.
Nem egyet a láger végén lévő pöcegödörből húztak ki. Ez a gödör 10 méter hosszú, 3 m széles és 2 m mély volt. Ezeken fosznideszkák voltak keresztbe téve, mely képezte a WC-t. A nagyon gyenge foglyok egyszerűen beleszédültek a fekáliába, s mire kihúzták őket, már halottak voltak."
Az emlékhely siratófalára felhelyezett emléktáblánál Bagi Mónika emlékezett, majd a Forró Éva által vezetett Istentisztelet következett. A koszorúzás után a jelenlevők közösen elénekelték nemzetünk himnuszát.
A kegyeleti utazás Jándon ért véget, ahol a helyi általános iskolában egy közös vacsora után kötetlen beszélgetésben emlékeztek a "málenkij robotra" elhurcolt, és a messze, idegen földön meghalt jándi lakosokra.
