Virágot - az anyósomnak.

Minden év február 10-e családomban kettős ünnep. Ez volt a születésnapja nagyon korán, 40 éves korában elhunyt szeretett Sógoromnak, Pável Gyulának. A másik ünnep már családom másik ágához kapcsolódik. Ezen a napon van drága ANYÓSOM, ELVIRA mama névnapja. Ritka szeretet kötött össze bennünket. ANYÓS és MENYE között, ez a szeretet biztos, hogy nagyon ritka.

Amikor a családba kerültem, azonnal megszerettem. Nem nagyon tudtam főzni, ugyanolyan szeretettel tanítgatott rántást, habarást készíteni, mint Édesanyám. Megtanított káposztás bablevest  főzni, csőrögét készíteni.  Nélküle nem lehetett csirkét levágni, gondoskodott a kiskertemről. Édesanyámmal okítgattak a disznóölések idején a hurka  készítés rejtelmeire is.

Megszülettek a fiaink, 4 év korkülönbséggel. Ahhoz, hogy vissza tudjak menni dolgozni, az Anyósom mindennapos segítsége kellett! E nélkül, nem tudtam volna dolgozni. Jelenléte  nyugalmat, biztonságot adott.

Amikor nagyobbik fiam megszületett, 1977-ben, hiába voltam 26 éves, a gyereknevelésben tapasztalatlan voltam.
Sosem felejtem el azokat a napokat! Fogtam a pólyában a néhány hetes PICIT, kicsit pityeregtem, s arra gondoltam:
- Istenem! Micsoda felelősség ! Mikor lesz még óvodás, iskolás? Mikor  lesz felnőtt ?
Ahogyan  altattam ölemben a Kicsit, az ablakban megláttam, hogy jön Anyósom, és engem megszállt a nyugalom, eltűnt minden félelmem.

- Megjött a Mama! Most már van, akivel megoszthatom, az aggódásomat.

Mindkét gyermekemet az Ő segítségével neveltük óvodás korukig, és természetesen, továbbra is besegített, mindenben.

Volt egy kedves altatódala, mindkét fiúnkat ezzel a dallal ringatta álomba:
            "Harangoznak a toronyba
             Megy a Király a templomba
             Imakönyv van a kezében
             Magyarország a szívében."

Jöttek elém mindennap az iskolába, s együtt toltuk hazafelé a gyerekkocsit.
Gyakran volt délutáni elfoglaltságom, rengeteg társadalmi munkát végeztem Tiszaadonyért, az iskoláért, a különböző közösségekért. Ezt nem tehettem volna meg, ha nincs mellettem a Mama.

Anyósommal megbeszélhettem mindent. Egyforma volt az értékítéletünk, egyformán gondolkodtunk a világról. Ő, nagyon büszke volt énrám. Ezt számtalanszor elmondta.

Aztán Ő beteg lett. Férjemmel  mindent megtettünk, hogy betegségéből felgyógyuljon. Szerencsére, ez akkor , az 1980-as évek végén sikerült is.

 Boldog volt, ha  fiait, 4 unokáját láthatta. 

 A 2000-es évek elején, gyakran mondogatta, mikor betegeskedett :
- Jucikám! Egy dolgot kérek tőled! Ha meghalok,  egy szál orchideát hozzál a  temetésemre. Aztán később se felejtsd el, hogy mennyire szeretem a virágokat! A virágok között, nagyon boldog vagyok !...és ott is boldog leszek...

Sajnos, 2002-ben elhunyt a Mama. Nagyobbik fiúnk Debrecen legszebb orchideáját hozta el nekem, hogy elhelyezhessem a Mama végső nyughelyén. A Mamának most névnapja volt. Vittük neki a tavasz virágát, a nárciszt. Fehéret, tele bimbóval.

Szinte hallom a hangját:
- Látod, milyen szép, Jucikám! Tele bimbóval. S milyen csodás illata van!

Néhány éve Én is Anyós vagyok, sőt: MAMA!
Remélem, az Én  Menyeim is átérzik az Anyós - Meny viszonyt, mert lehet szeretetben, békében is élni egymás mellett, mert csak így szép, és teljes az ÉLET!

Péter Juli