Bejelentkezés
Frissítve: 2024 Nov 23, 8:17

Nagyboldogasszony ünnepe van ma

nagyboldogasszony.jpg

Ma ünnepli a katolikus egyház a legfontosabb Mária-ünnepet, Nagyboldogasszony napját, vagyis Szűz Mária halálát és mennybevételét.

 

Jeruzsálemben az 5. században már megemlékeztek az ünnepről, amelyet Dormitio sanctae Mariaenek, azaz "a Szentséges Szűz elszenderülésének" neveztek. A 6. században egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a 7. században vette át, és a 8. századtól kezdve Assumptio beatae Mariaenek, azaz a Boldogságos Szűz mennybevételének nevezték.

XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a "Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe" - írták.

Az ünnepet Szent István király olyan fontosnak tartotta, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot a Szűzanya oltalmába. Ezért nevezik Szűz Máriát Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariaenek. Szent István 1038-ban éppen Nagyboldogasszony napján hunyt el.

Nagyboldogasszony napja kötelező ünnep, vagyis a katolikus hívőknek ezen a napon kötelező szentmisén részt venniük.

A nép körében terjedő legendák és jámbor történetek serkentették a Nagyasszony napjához kötődő paraliturgikus cselekedetek jó részét, például a Mária virrasztását.

 

Rábaközben Nagyboldogasszony vigíliájának estéjén az asszonyok a temetőben gyülekeztek össze egy frissen ásott, de még üres sír körül. A Dicsőséges olvasót imádkozták és egy ponyva eredetű legendát énekeltek a mennybemenetelről.

Tápén az asszonyok a temetőkápolna oltára előtt virágból koporsót készítettek, amelyet Mária koporsójának neveztek. Nagyboldogasszony éjszakáján a virágkoporsó 420mellett imádkozva, énekelve virrasztottak. A virágot három nap múlva széthordták és szentelménynek tekintették.

Nagykáta asszonyai, miként a pócsi búcsúsok is, a vigília éjszakáján égő gyertyával a temetőben virrasztottak.
 
Mária virrasztásának régies hagyományokat újjáteremtő módja bontakozott ki a 19. században a Karancs hegyén, ahol egy kápolna áll. Nagyboldogasszony vigíliáján délelőtt a hegyre felkapaszkodó asszonyok kitisztítják a kápolnát és elkészítik a ravatalt. A kápolna közepére helyezett gyermekkoporsóba egy külön e célra készíttetett Mária-szobrot fektetnek. A ravatalt gyertyákkal, virágokkal, terítővel, rozmaringgal úgy díszítik fel, mintha fiatal lányt temetnének róla. A vigília délutánján megérkeznek a búcsúsok. Beköszöntenek, majd a ravatalnál keservesen siratják a Máriát. Este keresztutat járnak, majd a ravatal mellett litániákat, énekeket és alkalmi imádságokat mondanak. Egy szentember régi ponyvairatból felolvassa a Mária haláláról szóló történetet. Este 10 óra tájban négy fehérbe öltözött kislány vállára veszi a koporsót, és kereszttel, lobogókkal, égő gyertyákkal megkezdődik a körmenet a hegy peremén. A körmenet után a ravatalt szétszedik, a szobrot elteszik, úgy imádkoznak reggelig, amikor feljön a pap és misét mond nekik. Ha a pap reggeli látogatása elmarad, mindenki siet haza a saját falujába, hogy misét hallgasson.

Nagyboldogasszony ünnepén magyar és német falvakban egyaránt élt a virágszentelés vagy virágáldás szokása. Néhol a szentelendő virágokat az oltárterítő alá rakták. A templomban megszentelt füveket és virágokat sokféleképpen hasznosították. Például halottak koporsójába, az új pár ágyába, csecsemő bölcsőjébe tették, az új ház fundamentumába rakták. Főzetét itták hideglelés ellen.

Gyöngyössolymos asszonyai az ünnepi litánia alatt a templomi Mária-szobor fejére apró virágokból font koszorút tettek.
Nagyboldogasszony napján kezdődik és Kisasszonyig tart a kétasszony köze nevezetű időszak, amely a gazdasági életben és a háztartásban sok szerencsét tartogat az ügyes gazdának és gazdasszonynak.
 

 További információ!

donerfkert