171 éve ezen a napon ásták el a magyar koronát

1849. augusztus 23-án Szemere Bertalan miniszterelnök vezetésével elásták a magyar koronát és a koronázási ékszereket rejtő ládát.

Magyarország koronáját 1790-től (rövid megszakításokkal) Budán, a várban őrizte a koronaőrség.

1848 decemberében Budána nemzetgyűlési képviselők jelenlétében felnyitották a koronát rejtő ládát és megbizonyosodtak arról, hogy a helyén van. A kormány Debrecenbe költözésekor a ládika is odakerült, majd 1849 nyarán visszahozták Pestre. Július elején,

Pest újabb kiürítésekor (Kossuth álláspontjával szemben) Szemere Bertalan elvitette, majd a szóbeszéd szerint Aradon kíváncsiságból fel is próbálta azt, s megállapította: "e föveg nem emberi fejre való".

Ezután megpróbálta elrejteni, de ez végül csak Orsovánál sikerült, ahol a Havasalföldre vezető út mellett segítőivel 1849. augusztus 23-án elásta és a rejtekhelyet jól leírta. A császári hatóságok megszerezték a leírást és 1853. szeptember 8-án akadtak rá a ládára. A koronát és az ékszereket előbb Bécsbe, majd Budára szállították.

Forrás: ezenanpon.hu

A magyar államiságot jelképező Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt beavató koronája.

A jelenlegi tudományos nézet szerint az 1070-es évek után keletkezhetett a XI vagy a XII. században. Az eredeti korona, amelyet a hagyomány szerint II. Szilveszter pápa küldött az 1000. évben Szent Istvánnak, az 1044-es ménfői csata után német kézre került, visszakerült Rómába, ahol aztán az évszázadok során eltűnt.

A korona két részből áll, az alsó, úgynevezett görög és a felső, úgynevezett latin koronából. Az ékszer már az Árpádok alatt azonosult a királyi hatalommal, majd az országgal, és kezdett elválni az uralkodó személyétől. A történelmi hagyomány szerint 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, I. István magyar király a Szent Korona képében fölajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. Ezzel elkezdődött az a történelmi folyamat, amelynek során a Magyar Királyság koronázási ékszeréből a magyar államiság jelképe lett.

Intézménnyé, jogi személlyé válását Werbőczy Hármaskönyve tetőzte be, amely megfogalmazta a Szent Korona-tant. Ennek értelmében a Szent Korona jogi személy, a magyar állameszme megtestesítője, teste az ország földje, tagjai az ország polgárai, a Szent Korona a hatalom és jog forrása.

A korona az évszázadok során számos viszontagságon ment keresztül: elrabolták, elásták, elzálogosították, külföldön őrizték, a rajta lévő kereszt elferdülését vélhetőleg egy XVII. századi sérülés okozta.

Magyarországon a Szent Korona hazahozatala nem várt hatással járt. 1978-1979-ben egymillió látogatója volt a ?múzeumi tárgy?-ként elkönyvelt és kiállított koronának a Nemzeti Múzeumban.

A Nemzeti Múzeumból a Szent Korona 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között (a jogarral és az országalmával együtt) a Parlament kupolacsarnokába költözött, ahol azóta is bárki számára megtekinthető.

Forrás: Berlinger Gábor