Életét adta a gyermekéért - szomorú történetek 1930-ból Kisarból, Nagyarból és Szatmárcsekéről

Megrendítő szenzációja van a Tisza partján fekvő Kisar községnek. Az anyai önfeláldozás csodálatos és tragikus jelenete játszódott le (1930) augusztus hó 23-án a haragos Tiszában. Egy úszni nem tudó fiatalasszony fuldokló gyermeke után vetette magát a mély vízbe. A gyermeket kimentette, de ő maga a folyó áldozata lett. Az áldozat Balla Péterné 29 éves asszony.

Mécses mindenszentek után a Tisza partján a sok áldozatot követelő Adonyi-lapálynál az apáti oldalon©Bodnár Zsolt

Az nap délután a fiatalasszony a Tisza partján ruhát mosott, míg 6 esztendős kisgyermeke a part szélén a homokban játszadozott. A gyermek, akin csak egy rövid alsónadrág volt, egyszerre anélkül, hogy anyja észrevette volna, beszaladt a folyóba. Balláné már csak a fuldokló gyermek sikoltására lett figyelmes és ész nélkül, a veszéllyel nem törődve rohant a mély vízbe gyermeke után.

A szerencsétlen asszony borzalmas, hajmeresztő küzdelmet vívott a tajtékzó hullámokkal, hogy elmerülő gyermekét idejében elérhesse. Úszni nem tudott, de a kétségbeesés, az anyai szeretet hallatlan erőt és bátorságot adott neki. Erejének végső megfeszítésével legyőzte a hullámokat és elérte a fuldokló gyermeket. Az anya megragadta a kisfiút és még volt annyi ereje, hogy kidobja a sekélyebb viz felé, ahonnan az a partra evickélhetett.

De az önfeláldozó anya már nem tudott megmenekülni. Amikor gyermekét biztonságban látta, egyszerre elhagyta ereje. Az életéért nem tudott küzdeni úgy, mint a gyermeke életéért. Egyetlen segélykiáltás sem tört fel ajkán és alig tett egy-két menekülő mozdulatot. A parton nem tartózkodott senki, aki segítségére siethetett volna és igy Balláné a mélyebb vízbe sodródott és elmerült.

Ugyancsak a fürdés áldozata lett a napokban Koszka Károly 6 éves nagyari gyermek is. A kisfiú délelőtt elment fürdeni a holt Túr ágba és a part szélén egy mély gödörbe csúszott. Hozzátartozói keresésére indultak, de a vízben már csak a holttestét találták meg.

Augusztus hó 26-án Kovács István 21 éves szatmárcsekei ácsmester a község határában, a tiszai beömléstől, illetőleg a bukógáttól 20 méterre a mély Túr folyóba fulladt.

Kovács nagyobb társasággal ment fürdeni. Jókedvűen, vidáman lubickolt a vízben és annak ellenére, hogy úszni nem tudott, mind jobban a folyó közepe felé tartott. Barátja, Mihalku Lajos figyelmeztette a veszélyre, de Kovács nem hallgatott az intő szóra és nevetve tovább merészkedett a mély víz fele. Alig hangzott el azonban a figyelmeztetés, a fürdőzők rémülten látták, hogy Kovács fuldokolni kezd és a víz alá merül.

A társaságban senki sem volt, aki úszni tudott volna és így senki sem siethetett a fuldokló segítségére. Kovács egyetlen egyszer sem bukott fel a víz alól, csupán az ujját tartotta ki, mire Mihalku egy hosszú napraforgó kórót nyújtott oda, hogy azt ragadja meg. Azonban már késő volt. A szerencsétlen fiatalember végleg elmerült és hulláját csak késő délután vetette fel a víz.

Kovács István sírja a szatmárcsekei temetőben 1973-ban. A fejfa már nem áll. Forrás: szatmarcsekeitemeto.hu Köszönjük olvasónk segítségét!

Szatmár-Bereg hetilap 1930. (10. évfolyam) szeptember 7.

forrás: library.hungaricana.hu