Egy izgatott, minden iránt érdeklődő filozófus

1938 aug. 29-én (51 éves korában) a műtét után két évvel, nyaralás közben Siófokon váratlanul meghalt Karinthy Frigyes.

Egész irodalmunkban ő a leghíresebb, legnépszerűbb, a legtöbbször olvasott, idézett, emlegetett humorista - holott tulajdonképpen filozófus volt.

Kosztolányival sokat játszadoztak azzal, hogy megöregedtek. Órák hosszat köhögtek, krákogtak, csúzról, derékfájásról panaszkodtak, emlegették a régi szép időket, szidták a tiszteletlen fiatalokat. Kihagyó emlékezettel idézgettek elmúlt eseményeket, unalmas családi történeteket mondtak egymásnak, s közben remekül mulattak.

Karinthy saját temetésén is viccelődött. Kérte, az ő sírjába tegyenek be egy mikrofont, mert ő a sírból felelni akar majd a sírbeszédekre.

Jellegzetes humanista volt: hitt az emberben, hitt a tudományban, hitt a kultúrában, elkeserítette az embertelenség, harcolt a gonoszság ellen. A társadalom nagy összefüggéseit nem tekintette át, haladó eszméiben tehát utópista volt, aki szövetségese minden haladó eszmének.

Ez volt egyéniségének a lényege, de a felszínen elsősorban a humorista, a nagy mulattató látszott. És azért volt ez lehetséges, mert valóban nagy humorista, nagy mulattató volt, aki nevettetés közben csaknem elfeledteti, hogy a józan ész bajnoka, a tudomány propagátora, a kor egyik nagy elbeszélő prózaírója és, alig észrevetten, kitűnő költők közt maga is kitűnő költő.(mek.oszk.hu)

Mindmáig ő a legtöbbet olvasott magyar írók egyike.