"Hát ilyen EMBEREK is vannak"... és reméljük, még vannak

Pár nappal ezelőtt jelent meg egy rendőrségi közlemény, a gyanú szerint egy kínai étteremben hagyott táskát "nyúlt le" egy kisgyermekes anyuka, akit a rendőrök fotó alapján próbáltak megtalálni.

Fotó illusztráció:freepick/@mehaniq

Ki gondolná, de a Facebookon a közel 400 hozzászóló jelentős része a feltételezett tolvaj oldalára állt, többek szerint természetes dolog, hogy egy elhagyott táskát minden lelkiismeretfurdalás nélkül el lehet vinni!

Sokan elfelejtik, hogy egy táska elvesztése nem csak a benne lévő pénz miatt fájdalmas, az emberek nagy része a pénztárcában tartja a személyi igazolványát, lakcím kártyáját, jogosítványát, TB igazolványát, adókártyáját, bankkártyáját ... aminek az újra beszerzése rengeteg idő és pénz, mert  ezeket a tolvaj a pénz lenyúlása után általában a szemetesbe dob.

Persze voltak a lopás cselekményét elítélő hozzászólók is, ilyen egy nyíregyházi tanárnő hozzászólása, aki nem csupán a véleményét fejtette ki a cselekménnyel és kommentelőkkel kapcsolatban, hanem saját történetét is leírta... mert hogy vannak ilyen emberek is, reméljük a '80-as évek óta nem haltak ki! 

"Döbbenettel olvasom, hogy némely hozzászóló helyesli, hogy a nő elvitte más valakinek a táskáját. Nehéz szembesülni vele, hogy léteznek emberek ilyen morális szinten. Én is felejtettem már nyilvános helyen pénztárcát, sőt egyszer táskát is, és mindig visszakerült hozzám, mert tisztességes emberek találták meg. A legérdekesebb esetet elmesélem.

Még a 80-as években történt. A Sóstói úton vártam a 8-as buszt, a vasútállomásra indultam. Sok cuccom volt, ezért a válltáskámat (benne a pénzemmel, irataimmal, sőt a frissen szerzett második diplomámmal) a pad karfájára akasztottam. Jött a busz, felszálltam, és csak félúton döbbentem rá, hogy a a táskám a padon maradt. Leszálltam a buszról, megvártam a visszafelé közlekedő következőt, miközben csak halványan reménykedtem benne, hogy még ott találom a táskámat, ahol hagytam.

Amikor leszálltam, láttam, hogy a padon egy fiatal férfi ül, eltakarva azt a támlarészt, ahová a táskámat akasztottam. Átfutottam hozzá, és megkérdeztem, nem talált-e itt egy barna színű válltáskát.

Mire a férfi: „De igen. Azt őrzöm.” – Majd elmondta, hogy arra gondolt, megvárja az első visszafelé közlekedő buszt, és ha nem száll le róla a tulajdonosa, megnézi, van-e lakcímet tartalmazó irat a táskában, hogy visszavihesse a tulajdonosának. Hát ilyen EMBEREK is vannak."