A vámosatyai vár a beregi várak sorában

Megbízható adat a tatárjárás előtti kővárakra Kárpátalja területén nincs. Minden várépítési korszakra jó példát találunk a helyi várak és várromok között.

A mocsaras környezetéből alig kiemelkedő dombhátra Büdy Mihály és fia által  a 16. század derekán építtetett vár sem méretében, sem védművei tekintetében nem maradt el a térségben lévő kisebb várakétól. Nyílván nem hasonlítható a nagy várakhoz, így Munkács vagy Ungvár váraihoz.

Ám például Kovászó várának a központi és legrégibb része is csak a 12 méter magas kerek harangtorony volt, mely a vár délnyugati sarkán helyezkedett el.

Az erődítés ehhez épült ki háromszög alakban, valamivel alacsonyabb, 9 méter körüli falakkal. Északi oldalról sziklafal védte, míg a többi oldalról négy árok övezte a várat, ez jelentette a védelmet.

A szerednyei vár romos állapotában is megőrizte régi jellegét. Szerednye Ungvár és Munkács között félúton fekszik. A várat valószínűleg a templomos lovagrend építtette a 13. század elején.

1526-ban a Dobó család birtoka volt. A vár falai között halt meg Dobó István, Eger hős védője. Az egyetlen lakótorony védelmét sáncerődítéssel tették védhetővé, ennek a mérete sem haladja meg a Büdy-vár méretét. A 17. században fontos szerepet töltött be az Ungvárt Lemberggel összekötő kereskedelmi út védelmében. Később elvesztette jelentőségét, építményei a Rákóczi-szabadságharc után romlásnak indultak, újjáépítésükre már nem került sor.

A Latorca völgyében, Munkácstól északkeletre, 10 km-re található a Beregszentmiklósi várkastély, mely egykor jelentős erődítménye volt a Huszt–Szentmiklós–Ungvár védelmi vonalnak.

Kelet felől a Latorca képezte természetes védelmét, a többi oldalról földtöltéssel és árokkal volt megerősítve. Beregszentmiklós várkastélyának mérete is csak 40x20 méter, és csak sáncokkal tették védhetővé a lakócélokat szolgáló épületet.

A környék legerősebbnek tartott várdai (Kisvárda) vár bár nem Bereg vármegyei, hanem szabolcsi volt, a 16. században hasonló méreteket mutatott, mint a Büdy-vár és úgyszíntén mocsár vette körül.

1465-ben kezdték el a vár építését, az agyagos talaj felhasználásával készített, kiégetett téglából, mivel kő csak nagyon messze volt található. A belső lakótömböt egy facölöpökből álló külsővár védte, melyben a helyőrséget, az istállókat és a raktárakat helyezték el. Az egész várat mély vizesárok és mocsaras terep oltalmazta a váratlan lerohanástól.

Jelentős hadi szerepe földrajzi helyzetéből eredt, mint a Büdy-várnak, mivel mindkettő a királyi Magyarország és a török árnyékában függetlenné váló Erdélyi fejedelemség közötti ütközőzónában volt.

A török megjelenését követően Nicolo Angelini olasz várépítő mérnök tervei alapján vált komolyabb építménnyé, mint a török hadjáratok elleni védővonal része. Bereget nem érintették a török hadjáratok.

A békésebb évszázadokban a Büdy-várhoz hasonlóan a környékbeli lakosság szekérszámra hordta el értékes téglaanyagát, amig 1828-ban a vármegyei hatóságok ezt megtiltották.

A 16. századi magyar várépítészetben az egyetlen, falakon kívüli védmű, amely minden erősségnél megtalálható: a várárok, amit a rendelkezésre álló munkaerő függvényében igyekeztek minél szélesebbre ásni. Ilyen várárok Beregben egyedül a Büdy-vár romjai körül maradt meg épségben.

Szabó József János hadtörténész

Az írás Vámosatya Önkormányzata és Szász József polgármester támogatásával jöhetett létre!